Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944

sem a sokac, sem a német nyelvet nem tudta. Szükség lett volna egy olyan kántortanítóra, aki sokacul, németül és magyarul elláthatta volna a kántori teendőket. Balázs szakfelügylő a miniszterhez fordult egy sokac nyelvet tanítani tudó állami kisegítő tanítói állás szervezéséért. A község sokac lakóinak elkeseredésére jellemző, hogy a szakfelügyelőnek már úgy nyilatkoztak, hogy ,, . . . ideiglenesen eltekintenének a sokac nyelv tanításától is, csak valaki foglalkozna gyermekeikkel rendszeresen, mert az utcán és a határban bolyonganak . . ,

,,8Í A német nyelvű tagozat tanítását az egyházi hatóság megoldotta, de a sokacoké húzódott. Balázs újabb felterjesztésében a német és sokacság ellentétére utalva a következőket írta a minisztériumnak: a kátolyi sokac nép, az ottani német lakosság eléggé szélsőséges német érzelmű magatartásával szemben határozottan és félreérthetetlenül, a megindításig hűséges ragaszkodást és megbecsülést tanúsít a magyar nemzeti gondolatért és a magyar nyelvért és így annál inkább fáj neki az a tény, hogy a német nyelvű gyermekek most is iskolába járhatnak az ő gyermekeik pedig tanító nélkül vannak ..." A VKM gyorsan válaszolt, méltányolva Balázs javaslatát. Azonban tanítót nem sikerült 1942-ig erre az állásra szervezni. 41. KESKEND Állami, részben osztott, német tannyelvű iskolát szervezett a minisztérium a 70011941. ME. sz. r. alapján a Jugoszláv Királyságtól visszacsatolt német lakosságú községben. Nagy nehézségek árán indult meg a német nyelvű oktatás a korábban szerb-horvát tannyelvet erőszakoló rendszerből. Politikailag a lakosság a Volksbund hatása alá került, és „erősen nyugtalankodott, de a tanító tapintatos formában megtalálta a különben is nyugtalan magatartású lakossággal az érintkezést . . ."

8j A hét magyar tanuló szegény téglavetők gyermeke, akik csak május és szeptember közepéig tartózkodtak a faluban. Ezek tanítása kritikus. 1943/44. tanévben Balázs javaslatára magyar tagozatot szerveztek. Ide íratták be a nyolc szerb anyanyelvű tankötelest is. A tanítási nívó a szakfelügyelő szerint „kezdetleges". Ezzel szemben a német tagozat részben osztott rendszerben folyó munkája kiemelkedő színvonalon haladt. Balázs láthatta, hogy a szerb tanulók magyar tagozatba irányítása teljesen kényszerű megoldás, és semmi eredményt nem hozhat. Ezért a VKMbe küldött jelentésében utalt arra, hogy „ . . . a szerb tanulók anyanyelvi oktatásának kérdése rendezendő . . ." Azonban erre vonatkozóan konkrét javaslattal nem élt. A helyi tanügyi kormányzat és a legfelsőbb kormányhatóság is csak a német tanügy rendezésére koncentrált, abban látva a potenciális ellenfelet. A baranyai délszláv népcsoportok anyanyelvi oktatását másodrendű feladatnak tartották/

1

' A mindennapi tankötelesek nemzetiségi megoszlása Nemzetiség 1942 1943 Német Magyar Szerb 66 7 7 74 7 8 összesen : 80 89 Magyarul beszélt: 10 (13,6%) 15 (18,2%) 42. KISBATTYÁN Az 1938/39. évi tanfelügyelői jelentés alapján: r.k., osztatlan, egységes rendszerű, kisebbségi tantervvel működő, egy tanerős, egy tantermes iskola. A szülők a magyar nyelv tanítását kérték, és csak német írásolvasást kívántak, a közigazgatási hatóságok, valamint a közoktatásirányítási megyei hatóság viszont az egységes oktatási rendszer bevezetését rendelte el. A községben kisebbségben levő magyar tanulók külön oktatásban részesültek. A magyar és német lakosság között igen jó kapcsolat és viszony volt. Az iskolaügyben nagy türelmet és megértést tanúsítottak egymás érdekei iránt. 1941-ben már csak hét magyar anyanyelvű iskolaköteles volt, de heti 5-6 órában külön magyar tanítást biztosított az iskolaszék.

87