Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944

Nemzetiség 1939 1941 1942 1944 Magyar 30 30 30 39 Német 32 32 33 28 Horvát 10 2 — — összesen : 72 64 63 67 Magyarul tud : 30 (71,4%) 32 (94,1%) 33 (100,0%) 28 (100,0%) 32. IBAFA Iskolaügyének alakulása a Volksbund törekvését mutatja be a német tagozatok létrehozásáért 1941-1944 között. Az 1939 decemberi felügyeleti munka alapján keletkezett statisztika szerint községi jellegű, osztatlan, magyar tannyelvű iskolaként működött egy szűk és teljesen elavult

1

'

3 tanteremben. A német lakosság nagy része igen szegény, ragaszkodott a magyar tanítási nyelvhez, és a kisebbségi, egységes rendszerű oktatás bevezetését sem kívánta. Ennek ellenére Balázs a miniszterhez felterjesztett jelentésében az egységes rendszerű oktatás bevezetését tartotta szükségesnek. Ugyanis jól látta, hogy a község elsősorban anyagi nehézségek miatt nem vállalta újabb osztály építését, továbbá az államilag kiküldött segédtanerő fizetését. A tanköteleseket megvizsgálva megállapíthatta, hogy az iskola 72 tanulójából 32 német anyanyelvű, akik német nyelvet használtak egymás között, továbbá otthon is németül beszéltek. így az anyanyelv szolgálata valamilyen formában szükségesnek látszott. A község vezetőit és a szülőket csupán az anyagi terhektől való idegenkedés fordította el az anyanyelvi oktatás támogatásától. 1941. április 1-i látogatáskor annyiban történt változás, hogy az iskola épülete tovább romlott, és a hatóság lezáratta. Ennek ellenére tovább folyt benne a tanítás. Az elrendelt egységes oktatási rendszert kisebbségi tantervvel nem hajthatták végre megfelelő feltételek hiányában. Órarenden kívül heti 1 órában folyt német nyelvű írásolvasás tanítás. Ez azonban teljesen kezdetleges nívón. A többség még magyar nyelvű tanítást kívánt, de akadtak már, akik német nyelvű oktatást kértek. Többen határozottan követelték az ,, . . . erősebb német nyelvű tanítást . . ." Balázs újra meggyőződéssel írta, hogy tekintettel az 1941. évi tankötelesek fele-fele arányára, a kisebbségi nyelv tanítása erősebb gondozást kíván.**

4 Az 1942. évi felügyeleti jegyzőkönyv már újabb lényeges fejleményekről adott hírt. A volksbundista szülők a tisztán német nyelvű oktatás bevezetését, a magyar érzelmű svábság viszont a magyar tanítási nyelv fenntartását követelte. Balázs véleménye szerint a heti egy óra német nyelvű tanítás nem felel meg sem a törvény előírta rendelkezéseknek, sem a német kisebbség valós érdekeinek. 1942-ben VKM leirat Balázst arra hívta fel, hogy vizsgálja felül az ibafai kisebbségi iskola ügyét. Feltételezhető, hogy a Volksbund panasszal élt a miniszternél. Balázs talán legrészletesebb jelentése az ibafai iskola vizsgálatakor készült. 1938-1942 között lényeges előrehaladást a német kisebbség ügyében nem tapasztalt. Az iskolában a heti egy órás német nyelvű tanítás eredményét nem tartotta számottevőnek. Valamennyi helyi tényezőt összehívta: a jegyzőt, iskolaszék összes tagjait, a Volksbund vezetőit, az elöljáróságot együttes tárgyalásra. Jelentése azért figyelemre méltó Ibafa estében, mert a falun számbajöhető minden tényező véleményének meghallgatása alapján készült. Eszerint a falu minden nemzetiségű lakossága a tanítással 1940 őszéig meg volt elégedve. A német anyanyelvű lakosság több mint 2/3-a is. Ezzel szemben a Volksbund helyi szervezete a német nyelvű tanulók számára a 700/1941. ME. sz. r.-ben megállapított német tanítási nyelv bevezetését követelte - és igényéhez a jelek szerint inkább pártfegyelemből mint meggyőződésből mereven ragaszkodik. ,,A német nyelvű lakosságnak azonban csak kis része beszervezett tagja a Volksbundnak . . ., az e tanévi 34 német anyanyelvű tanulóból legfeljebb 14 tanuló a Volksbund kötelékébe tartozó szülők gyermeke. Ezt látszik igazolni a Volksbund tagjai részéről Nagyméltóságod elé terjesztett kérvény is, amelyen mindössze 15 aláírás szerepel."

05 A német nyelvű és a magyar nyelvű tagozatok felállítását jelentékeny áldozatok árán lehetett volna megvalósítani. A jegyző dokumentumokkal bizonyította, hogy a község pótadója már 120%, 5000 pengő adósságuk van, évi államsegélyük 3000 pengő. Semmilyen terhet nem bírt el a falu. így el kell állni újabb tanerő és osztály építésével járó