Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944

elemzéséhez fogott. Megállapította, hogy az iskolai naplókban és anyakönyvekben az anyanyelvi hovatartozás, ,, . . . mint szinte a legtöbb esetben tapasztaltam, pontatlan, ami itt is bizonyos önkényes eljárásra enged következtetni a kisebbségekkel szemben . . ."

,>0 Az iskolai felvételi napló szerint 45 magyar és 16 német anyanyelvű tanuló járt 1943/41. tanévben az iskolába, valamint egy horvát. Mivel azonban beszerezte a községi iskolaszék vezetőjének és a bírónak is az adatszolgáltatását, megállapította, hogy Hird lakosságának 65%-a német, 35%-a magyar anyanyelvű. Az iskolába ekkor berendelte az összes tanulót. A megjelent 54 tanuló közül 30 német és 24 magyar anyanyelvű volt, ami megfelelt arányaiban pontosan a népesség anyanyelvi megoszlásának. A német és magyar anyanyelvi lakosság között dúló harc nem annyira elvi jellegű volt eredetileg, hanem inkább a tanítóválasztáskor kialakult személyeskedés. A Volksbund azután felvetette a kisebbségi nyelvű tagozat felállítását. Tekintettel arra, hogy a tagozat felállítása itt is jelentős anyagi terheket rótt a lakosságra, végül a helyi VDU és általában a német anyanyelvű szülők megelégedtek volna a magyar nyelvű tanítás fenntartásával, és emellett a ,,német nyelvi tárgyak megfelelő arányú oktatásával, ragaszkodva németül tudó tanító alkalmazásához. ,,A megválasztott tanerő azonban nem tudott németül. Balázs e helyzetben azt javasolta a miniszternek, hogy mint végleges megoldást fejlesszék nyolc osztályúvá a hirdi elemi iskolát és államsegély adásával, valamint a tanerő alkalmazásánál a német nyelvtudás kikötésével oldják meg a német nyelvű lakosság jogos igényét is. Ezért a ,,magyar tanítási nyelv általánosságban való fenntartásával a 11 000/1935. ME. sz. r. 3. paragrafusa 1. bekezdését érvényesítsék". így a kisebbségi lakosság igényét és a tanulók érdekét a német nyelvű lakosság óhaja szerint intézményesen lehet megvalósítani. A tanítóválasztás körül várható nagy harc lecsillapítására és a viszály kiéleződése ellen keresett megoldást. Mit oldott meg mindebből, arra megmaradt statisztikái és az abban levő kérdésekre feljegyzett sommás sorai utalnak.

00 1941 februárban a német anyanyelvű szülők még csak a nyelvi tárgyakon keresztül kívánták a német oktatást. ,,A felnőttekben a sorsközösség tudata fogyatékos, a türelmetlenség úgy a német, mint a magyar szülők részéről részint a VDU agitáció hatására állandóan erősödik. A német nyelvi tárgyak tanításának bevezetésével a kedélyek megnyugtathatok." Az események azonban ezt túllépték. A VDU mind határozottabb fellépésére, valamint a közben létrejött német-magyar egyezmény alapján egy osztatlan magyar és egy osztatlan német tagozat bevezetésére került sor 1941 decemberében. 1942 májusi látogatásakor Balázs utalt arra, hogy a német tagozatban ,,a tanítás nívója rendkívül alacsony, mert a német anyanyelvűnek vallott tanulók nem ismerik anyanyelvüket. A német nyelvű tantervben előírtaknak a megvalósítása lehetetlen. Hogy a szülők mennyire a VDU által folytatott agitáció hatására kívánták e változtatást, Balázs erre vonatkozóan a következőket jegyezte meg: „,.. a jelenlegi megosztás a lakosság feldúlt nyugalmát helyre állította. Ők maguk teljesen jogos sérelemnek érezték a német tagozat hiányát. Azonban semmi fennhéjjázás, vagy a győzelem feletti érzésnek nincs jele a német lakosság között, sőt naponkénti közeledési gesztusok részükről a jellemzőek. Inkább szomorú nyugtalanság érzése jellemző, hogy az új tagozatban gyermekeik erősen visszaestek német nyelvtudásuk hiánya miatt . . ." Balázs megállapította végül, hogy a fentiek miatt a 700/1941. ME. r. alapján nem oktathatók évekig eredményesen. A tanulók érdeke a vegyes rendszerű tanítást kívánta volna inkább." A politikai érvek azonban erősebben hatottak a szülőkre, mint a józan érvek, amelyek a tanulók előmenetelét szolgálták volna . . ." Végül 1944 februárjában is meglátogatta a hirdi iskolát. A német tagozat csődjét konstatálhatta. Az állandó katonai behívások következtében nem tudtak németül tudó tanerőt alkalmazni, s így a törvényes rendelkezések ellenére mindkét tagozatban magyarul folyt a tanítás. Sőt, mivel egy tanítónő maradt, aki amúgy is helyettesítőként szolgált, s németül nem tudott, az iskolaszék a német tagozat V—VIII, osztályos tanulóit nem is kötelezte tovább iskolába járásra. Balázs nem látott kiutat a helyzetből. Megjegyezte végül, hogy mivel a tanulók jobban tudnak magyarul mint németül, „reájuk nézve csak haszonnal jár és az 1935. 11000 sz. ME. r. 3. paragrafus mindenkor kielégítően szolgálná e községben a német anyanyelvű tanulók érdekeit. . ."

fl2 32. B. Helytörténetírás 1982. 497