Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944

és állami tanügyirányítás mentalitására jellemző módon azonban gyakran ezek sem tudtak németül vagy horvátul, ami azután különösen kiélezte a politikai hangulatot a faluban.

3 A VDU az egységes rendszert már bevezetésének kezdetén azzal támadta lapjában, gyűlésein, és próbált érvelni a VKM megfelelő ügyosztályán, hogy nincs elég németül tudó tanerő és a megoldást a birodalomból ideirányított tanítók jelentenék. Balázs országos adatokkal alátámasztva mutatott rá erre a valójában hamis beállításra és bebizonyította, hogy a német községek döntő többségében németül tudó tanszemélyzet állt rendelkezésre. Elismerte viszont azt a nyilván valós tényezőt, hogy a tantestületek módszertani ismerete még igen kezdetleges volt a lényegében két nyelven tanító szisztémában, ezért újra és újra sürgette a bajai nyelvi-módszertani tanfolyamra rendelt kiküldöttek fegyelmi felelősségre vonását.

0 Az 1939 március és június közötti időszakban végrehajtott vizsgálatok során újabb vármegyék, elsősorban német népességű községéinek népiskolái kerültek ellenőrzése alá. Pest-Piíis-Solt-Kis-Kun vármegye, Baranya, Bács-Bodrog, Tolna, Somogy, Zala vármegyék 55 iskolájának tapasztalatai irányítják figyelmünket az országos helyzetre, különösen pedig Délkelet-Dunántúl kisebbségi iskoláinak viszonyaira. Valamennyi szakfelügyelői vizsgálat váratlanul, előzetes értesítés nélkül történt. Kiemelt szempontok alapján végezte ettől az esztendőtől kezdve az ellenőrzést, különösen az egységes rendszer bevezetésének és megvalósulásának elemzésére, és a két nyelv párhuzamos alkalmazására fordított megkülönböztetett figyelmet. A német, szerb és horvát tannyelven folyó tagozati oktatásról megállapíthatjuk, hogy ebben az időszakban kezdett fokozatosan megindulni. A tanítás feltételeit a felekezeti iskolák felügyeleti szerveinek utasítására kisebb-nagyobb ellenállással, szakszerűtlenséggel a helyi iskola szélkeket szervezni kezdték. Az egységes rendszerre való áttérés üteme a tanév e szakaszában észrevehetően fokozódott. Érdekes módon, az iskolaszékek közül azonban sokan a tanügyirányítás megyei utasításait nem fogadták el és újból az egyházi főhatóságaikhoz folyamodtak az új rendszerre való áttérés ügyében. Ezzel kétségtelenül hónapokra, sok esetben fél tanévre elodázták az egységes rendszer bevezetését. Több Zala, Baranya, Somogy és Bács-Bodrog vármegyei iskola kifejezetten halasztást kért a kisebbségi tantervek alapján kidolgozandó óratervek megvalósítására és azt csak az 1939/1940. tanévben kívánta bevezetni. Ez azután a Volksbund kerületi vezetőségének lehetőséget adott, hogy a kormányzatot, vagy éppen a tanfelügyelőséget a kisebbségi iskolajogok megvalósításának elsikkasztásáva! vádolhassa. Az 1939. tavaszi állapotot vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a kisebbségi nyelvek gondozása az iskolák nagy részében megindult, de messze volt azoktól a követelményektől, amelyeket a törvény ennek alapján készült tanterv, valamint a kidolgozott tanmenetek kívántak. Számos további objektív tényező hátráltatta a gyors megvalósulást. így mindenek előtt (Baranyát és Tolnát kivéve) a Somogy megyei tanerők nyelvtudása volt gyenge. A német tagozatok részére a gyenge tankönyvellátás lehetetlenné tette az 1933/39. évi nyelvtanítási tervek megvalósítását. Fontos tényező még ekkor, hogy a Volksbund erőszakos fellépésére több helyütt a német lakosság között is jelentős ellenállás volt tapasztalható az egységes rendszer bevezetése ellen, helyette a teljesen németül tanító tagozatot követelték. Az 1940 januári tapasztalatok azt mutatták, hogy az egységes rendszerre történő áttérés sem a régióban, sem az egész Dunántúlon, továbbá Bács-Bodrog vármegye kisebbségi iskoláiban nem fejeződött be. A leggyorsabban az egynyelvű