Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944

pusú német-román, vagy német—magyar iskolák döntő része teljesen német tannyelvűvé vált.

41 * * * Röviden áttekintettük a szomszéd országok német iskolaügyének jellemző vonásait. Mint látható, a német nemzetiszocialista szervezkedés, a német népcsoport közjogi helyzetének nemzetiszocialista alapon történő elismertetése után az iskolaügy ennek szellemében mint egyik fontos politikai kérdés került megoldásra. A különböző országokban a politikai és kulturális szervezetek mint a horvát SDKB, a szlovákiai DKB, a romániai RDKB, ezt követően pártjaik a horvát és szlovák DP, illetve a romániai Német Nemzeti Szocialista Munkáspárt az iskolai autonómiát mint egyik legfontosabb harci kérdést kezelték. Az évtizedeken át a nacionalista kormányok nemzetiségellenes iskolapolitikája miatt ez a program a németek tömegeit tévesztette meg. A háború óta keletkezett német irodalom - még a tárgyilagosabb szerzők is az iskolaügy történetének e szakaszát nagy kulturális előrehaladásnak értékelik. A korábbi évtizedekhez viszonyítva valóban jelentős mennyiségi adatokkal lehet jellemezni a német iskolaügyet, de az iskolarendszer fasiszta tartalmáról igen kevés szó esik. Továbbá arról sem szól az irodalom reálisan, hogy a birodalom fasiszta köreitől támogatott „iskolaügyi harc" során, a többi nemzetiség ugyanebben az időben, ugyanezen a területen messze elmaradt a birodalom támogatta németség „eredményei" mögött. Ez már átvezet ahhoz a gondolatkörhöz, hogy az iskolaügy miért változott a politikai harc porondjává a szomszéd államokban is a nemzetiszocializmus behatolása idején? Mint az események nagyon vázlatos bemutatása is mutatja, elsősorban azért, mert a közép-európai polgári államok egyike sem tudta megoldani a háború után a kisebbségi problémáit olyan mértékben, hogy a belpolitikai küzdelmekben ne legyen az mindig krízispont. A nemzetközi szerződéseket egyetlen állam sem tartotta be a kisebbségi jogok biztosítása, iskolaügyük rendezése területén. Ezen az sem változtatott, hogy akár Jugoszláviában, akár a Csehszlovákiában egy-egy iskolaügyi rendelkezés elvi síkon nagy jelentőségű lépést jelentett. Az iskolapolitika gyakorlatában ugyanis kevés haladás történt. A III. birodalom politikai, katonai, gazdasági súlya Közép-Európa államainak életében egyre nyomasztóbbá vált. E hatalmi politika részeként valósult meg az az iskolapolitika, amelynek következményeként egyoldalú engedményezési rendszer alakult ki. Azonban a német kisebbség javára, mielőtt ezek az államok teljes német behatolás, katonai megszállás, állami önállóságuk feladásának helyzetébe kerültek, a német szervezetek politikai és kulturális önállóságának semmi sem állt a gyakorlatban útjába. A németség, amely hatalmas számban van jelen Közép-Európa soknemzetiségű országaiban, az 1. világháború óta igen szívós küzdelmet folytatott iskolaügyének fejlesztéséért. E küzdelem valamennyi országban fokozatosan túllép, túljut, túlsodródik mindazokon a határokon, amelyek itt a kisebbségi létérdekek zónáit jelentik. Talán a közép-európai németség tragédiája is, hogy az 1. világháború után megfogalmazott racionális iskolaügyi céljai, amelyekben többhelyütt szerepelt a kétnyelvű toleráns művelt állampolgár nevelésének a gondolata is, a nemzetiszocialista előretörést követően feledésbe merült. A német politikai szervezetek és pártok valamennyi közép-európai országban a vegyes tannyelvű iskolák egyoldalú átalakítását követelték még ott is, ahol a lakosság arányai ezt ,nem indokolták. A nemzetiszocialista országos szervezetek szívós és agresszív propagandája gyúrta át különösen 1938 után a németség zömének gondolkodását, bizonygatva, hogy