Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944

tősége az alakuló gyűlés végén Hitler Adolfra és a légionista román államra tette le az esküt".

30 A romániai németség iskolaügyé^ sok tekintetben a horvátországi és szlovákiai fejlődéshez hasonló módon alakult. A kisebbségi jogok érvényesülését akadályozó román politika következményeképpen a németség vezetői azt hirdették, hogy a nemzetiségi iskolaügy csak iskolaügyi autonómia alapján valósítható meg, az évtizedes lemaradásokat csak a birodalom segítségével lehet megvalósítani. Az első világháború előtt német iskola a Regátban csupán egy-két nagyvárosban működhetett. A nagy Románia kialakulásakor olyan területek kerültek a román kormányzat alá, amelynek iskolaviszonyai jelentősen eltértek, többnyíre fejlettebbek voltak. Ez később igen sok gondot okozott a bukaresti kormányzatnak.

37 Bukovinában, amelyet az osztrák birodalom iskolaügyi mintaterületnek tekintett és pl. Cernovitz-ben egyetemet létesített, továbbá ugyanitt német gimnáziumot, valamint 20 német minta elemi iskolát, a kormányzat romanizált, vagy egyszerűen bezárt. A harmincas évek végére számos német terület maradt teljesen anyanyelvi oktatás nélkül. Besszarábiában a német iskolaügy leépítését hasonló módszerekkel oldotta meg a kormányzat. Egy német irat, egy erdélyi német-magyar iskolaügyet vizsgáló forrás, valamint a kisebbségi iskolaügy havi gondjait figyelő francia forrás közel azonos számú népiskola romanizálásáról szólt az 1920-1939 közötti időszakot vizsgálva. 100—130 népiskola bezárásáról, illetve románosításáról tudósít. Mindenesetre a tendencia biztosan ténynek vehető, mert az 1930 után kiadott román iskolaügyi statisztikákban hiába keresnénk a korábban meglevő német iskolákat. Egy tanítóképző és egy gimnázium azonban maradt, ahol német nyelven is folyt tanítás. Ugyanebben az időszakban Dobrudzsában csak német magániskolák működhettek.

38 1940-ben megkötött bécsi egyezmény a román kormányzat részére a nemzetiségi iskofaügyi kérdést bizonyos mértékig megkönnyítette, hisz a németség jelentős részének birodalomba telepítésével a kulturális intézmények gondjai is csökkentek. Besszarábiából (Szovjetuniónak átadott területről) és Észak-Bukovinából 134 000, a német—román szerződés alapján Dél-Bukovinából, Észak-Dobrudzsából 57—60 ezer magát németnek valló települt át a III. birodalomba.

39 A kormányzatnak a kisebbségi iskolaügy a bécsi döntés területelcsatolásai után is gondot okozott. Buletin d'information et de Dokumentation 1940 legvégéről, a bécsi német Weiner Institut für Wirtschaftsforschung délkelet-európai osztálya 1941-ben, a PEKI romániai szakértői által ugyanekkor készített statisztikái a romániai nemzetiségi megoszlásról a következőket mutatták: az összlakosságnak 83 %-a román, 4,8%-a magyar (566 300), 4,7%-a (561 500) német, 7,5%-a orosz, bolgár, rutén, ukrán, zsidó és egyéb. Az erdélyi németség iskoláinak az ügyét a németség nemzetiszocialista kultúrszervezete és pártja „oldotta" meg/

10 Ennek útjában szinte semmi akadály nem jelentkezett már 1941-től. A párt programjában kifejtette, hogy „ . . . minden olyan területen, ahol németek élnek, számuktól függetlenül, meg kell találni a helyi hatóságoknak a biztosítékot, hogy egyetlen „Volksblutbruder" se vesszen el a birodalom és a párt részére. . ." 1941. évi oktatásügyi rendelet végül is nem kötötte számokhoz a tagozatalakítást. Mind a birodalomból, mind más területekről több száz tanítót rendeltek még a német szórványokba is, ahol nem ritkán 8-10 gyermek anyanyelvi tanítását is elrendelték. A belvederei-i döntés mindezt alátámasztotta. A döntést kísérő jegyzőkönyv konstituálva a német népcsoport teljes közjogi elismerését, teljes önkormányzatot adott iskolaügyben, kötelezve a román kormányzatot az igényelt iskolák átadására. A vegyes tí-