Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944

tátott példányait Magyarországra is nagy számban eljuttatták - utalt arra, hogy pl. Szlovákiában, Romániában, Magyarországon 25 000 német diák számára vár küldetés. Az itteni iskolaügyek tanulmányozása szükséges, mert ,, . . . ezek a leginkább veszélyeztetett határzónái a németségnek . . .". Ugyanő utalt arra, hogy a birodalomhoz most újonnan csatolt és azon kívül élő fiatal német tanítóságnak, tanítóképzőben és főiskolán élő (Volksdeutsche) népi németeknek lehetővé kell tenni, hogy belépjenek a „birodalmi diákbajtársi szövetségbe". Ezzel az akcióval a birodalmon kívüli német „népcsoport" tanító-értelmiséget kívánták a fasiszta németországi szervezethez közvetlenül hozzákapcsolni. A romániai politikai fejlemények 1938 végétől olyan fordulatot vettek, amelyek nem hagytak kétséget afelől, hogy a fasizmus felé fordult bel- és külpolitika már csak a német vagy az olasz mintán meditál, de lényegében a totális állam megszervezésének útján indul el, amint Ormos Mária cikke a Vasgárdáról a „História" 1982. évi 2. számában összefoglalta. A romániai egypártrendszerről szerkesztett törvény és ezt követő rendeletek már ezt az utat bizonyították 1939 elején. A politikai pártok és társadalmi csoportok, egyesületek helyére a „Nemzeti Újjászületési Arcvonal" lépett.'

1

'' Megvonták a választójogot mindenkitől, aki nem volt tagja. A kisebbségek számára a törvény 6. szakasza külön osztályokat állított fel. A romániai németek szövetsége csatlakozott legelőször ehhez az irányzathoz és egyezményt írt alá a kormánnyal. Ugyanebben az időben a birodalom nyomására Fritz Fabricius vezetése alatti Romániai Német Népközösséget „ . . . mint a romániai németség külön, kizárólagos képviseletét sikerült elismertetni . . .". A horvát és szlovákiai helyzethez hasonlóan e német szervezetet jogi személyként is elismerték, s a csoport jogát törvénybe is iktatták. A romániai németség nemzetiszocialista irányú szervezkedése a fasiszta jellegű belpolitikai változás idején ezekkel a lépésekkel továbbra is megtartotta — nyilván a német birodalomtól sok száz titkos és nyílt kapcsolatta'l biztosítva — független státusát, cselekvési szabadságát. A romániai vezetést megrendítette 1940 nyara, a második bécsi döntés. Antonescu államcsínye. Az 1940. október 8-án bekövetkezett német katonai bevonulás, a csapatok romániai tartózkodása a vég felé vezető úton csupán egy állomás volt. A német katonai jelenlét a nemzetiszocialista erők mellett a németség mozgalmát nagymértékben erősítette. 1938—1940. között a romániai német népcsoport teljesen önálló helyzetet harcolt ki magának, a hatalom koncán terrorral küzdő román kormányzat mögött, annak tudtával, kényszerű beleegyezésével, alkalmasint egyik-másik csoport teljes támogatását élvezve. 1940 decemberében a romániai népcsoport (Deutsche Volksgruppe) megszervezte a Romániai Németek Nemzeti Szocialista Munkáspártját. Alakuló gyűlésén megjelent a kor fasiszta elitje. A birodalmat Rodde főkonzul SS Hauptgruppenführer, a kormányt és a légionárius mozgalmat együttesen a fasiszta Biris és Petratku ún. vezértitkárok képviselték. Petratku beszédében hangsúlyozta, hogy ő Horia Simon dr. helyettes miniszterelnök, a Vasgárda személyes képviselője. A párt meghirdetett programja az „egész romániai németségnek gazdasági és politikai privilégiumrendszert" biztosított a német katonai hatalom árnyékában. A párt hangsúlyozta, hogy a németséghez tartozást: „a párt birodalmi lobogójának hivatalos használata, a romániai állam kebelébe tartozást pedig a légionista román lobogó juttatja kifejezésre. A német népcsoport nemzetiszocialista pártveze-