Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944

hasonló jellegű tevékenységet alkotmányellenesnek minősítették. így világosan látszik, hogy a rendszer a politikai támaszt elsősorban d szlovákiai nemzetiszocialista és német politikai és diákszervezetekben 'látta, méltán. A szlovákiai kisebbségi ügyeket vizsgálva a Német Külügyi Intézet tudományos kutatója megállapította, hogy a ,,német népcsoport jogi helyzete áll a legmagasabban az átalakulóban levő Közép-Európában". A „tudományosnak" minősített megállapítás nem feledtette az egykori olvasóban azt a helyzetet, hogy nagyon is nyílt hatalmi eszközökkel jött létre a németség „magas kisebbségi nívója" a birodalom fegyverei árnyékában, továbbá a szlovákiai „ötödik hadoszlop" (kivitelezésében ugyanúgy, mint Közép-Európa valamennyi függetlenségét már elvesztett, vagy még csak a függetlenség elvesztésének irányába sodródó államában. A szlovákiai németség szervezeteinek kibontakozása a köztársaság bukása előtt is rendkívül gyorsan haladt előre, megelőzve Közép-Európa minden országát. 1939-től azután szinte semmi sem akadályozta a nyílt fasiszta szervezet előnyomulását. Már 1939 januári számában az „Új Hírek" című pozsonyi lap azt írta, hogy a szlovákiai németség teljes politikai szabadságot élvez, nyíltan hirdetheti nemzetiszocialista világnézetét, használhatja horogkeresztes lobogóját, védő és támadó fegyverül meghonosította sajtójában a legkíméletlenségig kemény stílust, megalakította a Hl inka gárdával egyidőben a maga FS alakulatait és kultúrpolitikai szervezeteit".

30 Másutt e cikk arra utalt, hogy: „ . . . minden akadály elhárult a németek iskolaügyi kívánsága elől ... A magyar tanulók viszont a gimnáziumokban német tannyelvű iskolákba kénytelenek járni, de csak igen magas tandíjak lefizetése mellett engedélyezik a német igazgatóságok . . .".

31 Csak egy rövid gondolat erejéig utalunk Kárpátaljára, vagy „Ruszinszkóra". A német iskolaügyben az e területen ekkor működő ún. Német Nemzeti Tanács, mint a 15 000 itt élő német politikai és kulturális vezető szerve, a legfontosabb feladatát abban látta, hogy a meglevő 19 elemi iskola (34 osztály) és egy polgári iskola (4 osztály) számának növelése mellett, ezekbe „új szellemet vigyenek. A fő cél — írta Oldofrédi, a tanács vezére, az, hogy „ . . . az itt élő németek közreműködjenek az ország felépítésében s közvetítő szerepet játsszanak a Német Birodalom és Kárpátalja szellemisége, s társadalma között . . ."

3- Nyilván nem kell e dokumentumhoz kommentár. Az itt élő németség iskolaügyének rendezését a fasiszta szellem erősítésében látták és valósították meg. Csupán pár mondat erejéig utalnék Burgenland iskolaügyére. Itt természetesen nem a német iskolaügy alakulása miatt térünk ki a helyzet vázolására, hanem csupán szemléltetésképpen arra kívánunk rámutatni, hogy miképpen járt el a birodalmi irányítás a kisebbségi iskolaüggyel, ahol ez hatalmában állott. Az Anschlusst követően megindult a magyarság kulturális és közművelődési intézményeinek felszámolása, öt községben volt ugyan 1939-ben még magyar iskola, de megtiltotta a birodalmi rendőrség a magyar tankönyvek bevitelét. 345 magyar tankötelest 3 tanító tanított. Végül még ugyanebben az esztendőben a szülők mintegy egyharmadát különböző presszíókkal arra kényszerítették, hogy német tannyelvű és fasiszta tanítók alatt működő iskolába adják gyermekeiket. Az 1939—40. tanévben a felsőőri polgári iskolában törölték a magyar tannyelvet a tanrendből.

33 1941-től valamennyi iskola tannyelve német, a kisebbségi tannyelvű oktatás gyakorlatilag teljesen megszűnt. A birodalom fasiszta vezérei, így Scheel birodalmi diákvezér 1939 nyarán a „külföldi németek városában", Stuttgartban tartott beszédében — amelynek nyom-