Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL - Katona Magda: Evlia Cselebi Baranya megyében

naságot. Az igazhitű harcosok inkább a nyílt terepre csalogatták ki az ellenséget, így szereztek fejeket és nyelveket. De az sem hozott eredményt. ,,Látni akarjuk Padisahunkat egy nyilvános divánon! Legalább egy rövid audencián, állva fogadjon minket!" Eképp lázongtak katonáink. Szokolli előhozta rejtekhelyéről Szülejmán szultán tetemét, felöltöztette, a sátor mélyén trónusra ültette, mögé pedig Kuzu Ali agát rejtette. Szülejmán Khán kaftánja ujjait sáfránnyal bekent kezeivel együtt Ali aga mozgatta. Szülejmán Khán fejére régimódi Juszufi-turbánt'

0 kötöttek, a vörös turbán belső, fekete lebenye elfedte arcát, melyből csak szakálla sárgállott ki. Mivel a mögötte levő Ali aga átölelve tartotta a holttestet, vékony tüllfüggönyt tettek eléje. A diván urai mind a helyükön álltak, Szokolli vezír pedig széthúzta a trón előtti tüllfüggönyt és megmutatta a szultánt. Szülejmán Khán úgy könyökölt egy párnára, hogyan életében szokta. Ügy irányították testét, mintha üdvözletet intene a katonáknak. A katonák és a diván csauszai leborultak uruk előtt. Szokolli intésére rázendítettek a zenészek, majd egy szultáni mozdulattal szétoszlatták a gyűlést. Szokolli ezután magához kérette a sátor belsejébe Aliaga janicsáragát, Ferhád pasát és Mehmed pasa anatóliai beglerbéget, valamint az összes beglerbégeket: ,,Miért nem foglaltátok el mindezidáig ezt a várat? Azonnal induljatok rohamra! Ha nem foglaljátok el, nem éltek tovább!" — paracsolta, mintha a szultáni óhajt tolmácsolná. A nagyvezír, mintegy önmaga válaszaként így folytatta: „Isten parancsára, foglaljuk el gyors rohammal a várat és meneküljünk meg a Padisah kardjától, vagy pedig mindnyájan pusztuljunk el a vár alatt!" Mikor meglátták a diván urai Szokolli félelemmel teli, feldúlt arcát, egy torokból kiáltották: „Szultánom, tüstént támadunk!" Húszezer önkéntes szerdengecsti kezdte megmászni a falakat. Az ellenség erősen tüzelt, véres küzdelem kezdődött. Végül is két nappal Szülejmán Khán halála után, szafar havának 27. napján

51 elfoglaltuk Szigetvár várát az ellenségtől. Falán egy felirat ékeskedik „Elfoglaltattak a várak!" szöveggel, ha a betűk számértékeit összeadjuk, megkapjuk Szigetvár bevételének dátumát,

52 a 974-es esztendőt. A vár ostromában az anatóliai és a ruméliai harcosok közül tizenhatezer igazhitű halt meg. A vár ura, Zrinszki jobbnak vélte a halált, mint ezt az állapotot látni! Legjobb ruháját felöltve, kétségbeesetten támadva tört ki. Egy hős katona golyót röpített mellébe, egy másik harcos pedig nyakszirtjébe nyílvesszőt lőtt. így jutott a vár oszmán kézre. Miután elfoglalták, az összes vezír és vekil megtekintette a várat és elrendelték a javítási munkálatokat, melyeknek irányítását Iszkender bégre, a korábbi pécsi alajbégre bízták. Első kádija az ő rokona, Muszlu efendi lett. Zrinszki bán a belső várban ezernyi kantar''' puskaport halmozott fel. Mikor az egyik igazhitű harcos betörte a lőportár ajtaját, az szikrát kapott, sarkaiból tűz lövellt ki és ezernyi harcos repült a levegőbe. De a vezírek közül senkinek sem esett bántódása. Szülejmán Khán szigeti hadjárata előtt két esztendővel Pertev pasa második vezírt nyolcvanezer emberrel János Zsigmond erdélyi király megsegítésére küldte a szpáhikkal, kapikulu-osztagokkal, Musztafa pasa temesvári váli és a tatár khán csapataival, Eflák és Bogdán-''

1 seregeivel együtt. Szokolli Szigetváron imát mondatott a sikerrel megtért Pertev pasa tiszteletére. Majd miután a várat kija-