Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos: A bólyi Batthyány uradalomban élő nemzetiségek az úrbéri rendezés előtt

A BÓLYI BATTHYÁNY URADALOMBAN ÉLÖ NEMZETISÉGEK AZ ÚRBÉRI RENDEZÉS ELŐTT NAGY LAJOS A Batthyány család bólyi uradalma a török kiűzetése után alakult ki. Gróf Batthyány Ádám a felszabadító háború idején 15 ezer forintos kölcsönt adott a császárnak. Részben ennek fejében kapott 1700-ban a Császári Udvari Kamarától 24 alig lakott és 16 puszta falut Baranya vármegyében.

1 Ezek uradalommá szervezését az 1701-től itt tevékenykedő Somogyi Ferenc tiszttartó végeztééi.

2,3 A szervezés első évében végzett összeírás szerint lakott falvak voltak: Belvár (Belvárdgyula), Rácz Herend,

4 Tőtés (Töttös), Lotba,

5 Nagy Budmér (Nagybudmér), Jakabfalva (Kisjakabfalva), Kövesd (Villánykövesd), Virágos,

(i Paíkonya, Rácz Petra (Újpetre), Iván (Ivánbattyán), Vokány, Szt. Trinitás,

7 Magyar Peterd (Peterd), Kis Totth Falu (Kistótfalu), Nagy Devecser (Pécsdevecser), Misle (Misleny), Kassa (Kiskassa), Ata (Áta), Birján, Szőkéd, Kis Budmér (Kisbudmér), Borjád, Magyar Herend (Kisherend). Pusztának írt falvak: Boly, Hajmás,

8 Daraboss,

9 Gyula,

10 Olasz, Hedér,

11 Gerécz,

12 Peresztes,

13 Nyomja,

14 Szt. László,

15 Húgba,

10 Kesza, 17 Lothár (Lothárd), Dirgicse,

18 ösztyén,

10 Marótfalu.

20 Az uradalom lakossága 1701 előtt A középkorban ezt a területet, akárcsak Baranya többi részét is, magyarok lakták. 1701-re a régi lakosságból csak 48 család maradt. Ezek Belvárd, Peterd, Kistótfalu, Nagydevecser, Misleny és Kisherend községekben éltek, de ők sem valamennyien voltak őslakosok a falujukban. Belvárdon az elpusztult Gyula, Olasz, Nyomja és Ug megmaradt magyar családjai húzták meg magukat. A Diósviszlóról közéjük települt Bujdosó Imre családjával együtt összesen kilencen voltak. A kisherendiek 1701-ben még a szomszédos Egerágon laktak, ahová, mint mondták, a „tolvajok" elől menekültek. Somogyi még abban az esztendőben hazatelepíttette őket. Régóta élhettek Egerágon, mert egy későbbi perben a tanúként kihallgatott peterdi Deákos Máté elmondta, hogy ő a ,,Törők Ideiben" a herendi Sódos István apjával ökrös robotban volt a kanizsai vár építésénél. Sódos akkor már Egerágon lakott, mint menekült, de Kanizsára herendi jobbágyként kellett mennie. (Ugyanakkor az egerágiak is küldtek oda egy embert ökrös robotba.)

21 Hogy a török kor végén kik lehettek az említett tolvajok? — magyar végváriak-e, rác martalócok, vagy mások? - nem írják sehol sem. Előfordult, hogy valamelyik falu lakossága véglegesen más helyre költözött. A