Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK PÉCS VÁROS TÖRTÉNETÉRŐL - Vargha Dezső: Pécs Thj. Város szociálpolitikai tevékenysége 1929-1935

Nagy figyelemmel kísérte a társadalom minden osztálya, rétege az 1931-es év végén fölmerülő tervet a munkanélküli segély bevezetéséről. Ezt a Népszava adta hírül és a szociáldemokraták sikerének könyvelte el a kormányzattal folyó tárgyalások eredményeként. Az ezzel kapcsolatban kibontakozott országos vitához Pécs városa szintén hozzászólt. A belügyi tárcához fölterjesztett polgármesteri jelentés beszámolt arról, hogy a város vezetősége a november 9-i közgyűlés előtt ebben a kérdésben a törvényhatósági bizottság egyik tagjától, Dick György ihelyi szociáldemokrata párttitkártól megkapta a párt helyi szervezetének állásfoglalását, aimely a munkanélküli segély bevezetését követelte. Réthy Miklós detektívfelügyelő a város vezetőségének kérésére elkészített jelentésében viszont óvott a segély bevezetésétől. Érvelése megegyezett a kor hivatalos állásfoglalásával, mely szerint az ilyen összegek kifizetése csak a lumpen elemek számát növelné, és munkakerülésre csábítana. A város vezetése határozatában szintén a segély bevezetése ellen lépett föl, amikor határozottan leszögezte: csak munka ellenében ad segélyt bárkinek is!

28 Az eddigi rendszer fönntartása érdekében adta ki a Népjóléti és Munkaügyi Miniszter a 3900 1931. Ein. sz. rendeletét, amelyben a vármegyék és törvényhatósági jogú városok adózó polgárainak kötelező ínségenyhítési járulékát a befizetett törvényhatósági társulati adó 15 százalékában állapította meg.

29 Ez is mutatta, hogy a válság olyan mélyreható, hogy a kormányzat saját erejéből megoldani nem képes, a társadalom széles rétegeinek anyagi segítségét kénytelen igénybe venni. Ezért is figyelemreméltó Esztergár jelentése a város főispánjának. A munkába lépés adatainak bejegyzése, pontos vezetése szerepelt az előterjesztésében. Mondanivalójának lényegeként a város lakosságának jótékonysági, adakozási tevékenységét vázolta a tapasztalatok és a tények tükrében. A Katolikus Karitász gyűjtőmunkáját emelte ki, együttműködését a várossal az ún. nyomorenyhítő akciókban. A többi egyesület ezirányú munkáját esetlegesnek, kellő összehangoltság nélkülinek ítélte. Ugyanakkor leszögezte, hogy a háziipari foglalkoztató műhelyek beindulásával az „izgatás" hatástalan, az ínségmunkások közt nyugalom uralkodik. Az élelmiszerjegyek kiadása körüli fegyelmezetlenségeket említette csupán negatív hangsúllyal. A gazdasági válság hatását azonban súlyos szavakkal ecsetelte. Leszögezte, hogy a város által kezdeményezett kislakásépítő akcióra eredetileg 160 000 pengős előjegyzés érkezett, a tényleges befizetéskor azonban csak 18 000 pengő (!) befizetése történt meg. Ebből is azt a következtetést vonta le, hogy az ún. tisztviselő-társadalom anyagi ereje kimerült, az iparoskereskedő réteg sem hajlandó újabb áldozatra.

30 Ezért is szükséges volt 1932, január 25-én a közgyűlésnek elrendelni az ún. Jóléti Alap létesítését. Ezzel egyidőben megjelentek a városnál az első szellemi szükségmunkások, jelezve az értelmiségi réteg aggasztó helyzetét.

31 A város vezetősége az 1934. január 23-i közgyűlésen újabb lépésre szánva el magát, a gazdasági helyzet változatlan súlyosságára, a lakosság teherbíró képességének csökkenésére való tekintettel városi kertgazdaság létesítését határozta el.

32 Ez a törekvés folytatása volt az egy évvel előbbi elhatározásnak. 1933. március 28-án a közgyűlésen maga a polgármester számolt be a gyümölcstermesztés és -értékesítés hatósági megszervezése terén elért eredményekről, további tervekről. Városi faiskola, minta szőlő- és oltvanytelep, törzsgyümölcsös létesítéséről, az ehhez szükséges terület kisajátításaról hoztak határozatot, majd szaktanfolyamok indításával kívánták megkönnyíteni a kisgazdaságok tulajdonosainak a szakisme-