Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK PÉCS VÁROS TÖRTÉNETÉRŐL - Bezerédy Győző: A városkép és városszerkezet alakulása Pécsett

Az egyre vagyonosodó városi polgárság már egy új szellemet kezdett meghonosítani Pécsett is. Szorgalmasak voltak ők is, mint az előző generáció, de már annyira nem voltak mértéktartóak. Életüket a polgári jómód jellemezte. Lakásaikat a korszak divatos historizáló — főleg reneszánsz — stílusában rendezték be. Természetes az, hogy az épületek külseje is ehhez az ízléshez igazodott. Ez lett az eklektika. Ha arról tettünk említést a korábbi korszakoknál, hogy a pécsi építészetre a leegyszerűsödés és a mértéktartás, gondos takarékosság volt jellemző, ezt egyáltalán nem mondhatjuk el a pécsi eklektikáiról - természetesen a késői időszakból. A korai eklektikának ugyanis van egy-két figyelemreméltó alkotása Pécsett is. Ezeknél még fellelhető a harmóniára való józan törekvés. Ez abban mutatkozott meg, hogy ezek az épületek alkalmazkodtak a környezőkhöz, bár jobbak kívántak lenni azoknál (a mai megyei bíróság, belvárosi iskola, Mátyás király utcai iskola Zrínyi utcai szárnya, városi tornacsarnok stb.). A század végén azonban fordulat következett be. Vidéki kisváros hagyományába s hangulatába egyáltalán bele nem illő „palotákat" kezdtek építeni a gazdag, de nem művelt polgárok. Természetesen ez együttjárt a régi elvetésével. Sajnos, a pécsi épületek zöme a törökök kiűzése után igen rossz anyagból készült. A polgár ingatag anyagi helyzete miatt sohasem engedhette meg magának azt, hogy pazarlón bánjon az építési anyaggal, ezért mindent beépítettek a falakba: téglát, követ, bontási anyagot, kő- és téglatörmeléket, vályogot. Mindebből az következik, hogy az ilyen anyagból emelt épületek nem is lehetnek hosszú életűek, főleg akkor nem, ha még ismeretlen, omladozó pincerendszerekre épültek fel. Sajnos, a 18. század barokk épületei a 19. század második felére már igen rossz állapotba kerültek. Jórészük megtartására nemigen lehetett gondolni. Ilyen, szinte közismerten rossz állapotban volt az a manzardos barokk ház, mely az Óposta és a Nepomuk utcák Főtéri torkolatánál állt, amit éppen ezért a pécsiek „patkányvárnak" neveztek el. Rossz állaga miatt kellett lebontani. Ugyanígy járt a Mária utcai (Déryné utca) színház, a dominikánus kolostor (ma a Nemzeti Színház áll a helyén), a klasszicista városháza, a Czindery és a Cséby házak (Széchenyi tér 9-10.) stb. A pécsiek a századfordulón már méltatlannak találták az elmúlt századok rogyadozó házait. Nagyvárossá kívánták alakítani Pécset. A nagyarányú fejlődést „paloták" építésével is reprezentálni kívánták. Elsőnek 1890-ben a „Lóránt palota " épült fel a barokk manzardos ház helyén. Majd 1895-ben a pécsi Nemzeti Színház, 1896-ban a Kossuth L. u. 14. (Kamara Sz., volt SZOT-székház), 1898-ban a pécsi takarékpénztár (Széchenyi tér 9-10.), 1902ben a Nádor-szálló, 1907-ben az új városháza, 1909-ben az ún. Cseh palota. Sajnos, ezek az épületek teljesen megváltoztatták az utcaképet, s a városképet is. A legjellemzőbbek erre a változásra a Széchenyi téren épített hatalmas eklektikus paloták. Teljesen felborították a tér egyensúlyát hatalmas tömegükkel, a hivalkodó, agyondíszített, ízléstelen homlokzatképzésükkel. Ennek az időszaknak legjelentősebb helyi építészei: Kirstein Ágoston, Schlauch Imre, Piacsek Gyula, Károlyi Emil, Pitch Andor voltak. A megrendelők szívesen foglalkoztatták őket, egyrészt azért, mert helyiek voltak, s a város a pécsieket előnyben részesítette. Valamennyien jó építészek voltak. Tudásuk a kor színvonalán állt, ezt bizonyították is korai munkáikkal. (Széchenyi tér 14., tervezte: Piacsek Gyula, kivitelezte: Schlauch Imre - 1892-ben. Igazságügyi palota — a Munkácsy-Fürdő utcai és Kossuth téri saroképület -, melyet szintén Schlauch Imre épített fel.)