Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK PÉCS VÁROS TÖRTÉNETÉRŐL - Bezerédy Győző: A városkép és városszerkezet alakulása Pécsett

Sajnos azonban a megrendelők a század végén nem elégedtek meg ezzel. Még díszesebb épületeket kívántak. Ezek az épületek a különböző stílusok valóságos tárházává váltak, rendszertelenül egymásra halmozva, agyondíszítve jelentkeztek az épületeken. Általában azonban a reneszánsz elemek váltak dominánssá — így a városházán (1907-ben épült, tervezte: Lang Antal és Steinhardt Antal, kivitelezte; Schlauch Imre), ahol még ez is kevésnek bizonyult, mert a tervezők alkalmazták a szecesszió ornamentikáját is. A városházával szemben, a Pécsi Takarékpénztár épületén az épületdíszítés még színesben is jelentkezett. Az építő Schlauch Imre ugyanis a Zsolnay gyár termékeit, is felhasználta a homlokzaton, a tetőn egyaránt. Ez az épület nyugtalan mozgalmasságával szinte teljesen elnyomta (és elnyomja ma is, pedig a tetőzetét az emlékezetes tűzvész óta leegyszerűsítették) a szomszédos rendház barokk épületét (ma: Asztalos János Kollégium). Hatalmas tömege hátrányosan érezteti hatását az épület mögötti Geisler Eta utcában álló két romantikus és a szemben levő barokk épület által szerencsésen kialakult utcaképre. (Ezt a képet természetesen más épületek is erősen rontják: így a Geisler Eta u. 1. és a 6. számú épületek.) A Széchenyi tér múlt században olyan szerencsével kialakult egységét erősen megbontotta az 1902-ben Schlauch Imre által tervezett Nádor-szálló épülete is. A tér keleti oldalának szép párkányvonalát alaposan megtörte kiemelkedő oromzatával s tetőszerkezetével. Hasonló sorsra jutott a Kossuth Lajos utca is a 14-es és a 24-es számú épületekkel. (A 14-est szintén Schlauch Imre építette és kivitelezte.) Az utcaképnél sokkal kedvezőtlenebbül alakult át Pécs városképe. A házak közül magasan kiemelkedő eklektikus épületek az eddigi egységes városképet zavarossá tették. Az eddig jól elhatárolt Belváros lassan összemosódott a külvárosokkal. A Budai és a Szigeti külvárosok mellett kialakult a Siklósi külváros is. Ezt addig gazdasági épületek, szérűskertek jellemezték. Megritkultak a fák, s gyarapodtak a gazdasági épületek. A város szélesedett, hevenyészett, gyenge minőségű épületekkel bővült. A városban döntő jelentőségű lett a kelet—nyugati irányban húzódó vasútvonal, jellegzetes monarchiabeli állomásával, de üdítő kivételként a gondosan megtervezett Indóház utcával. Ennek a látványnak rendelték alá az utca építkezéseit is. A keleti oldalon épült villaszerű házak felépítésével a városi jólét látszatát igyekeztek kelteni. Az Indóház utcán tervszerűen, több sorban telepített fákkal is a látványt kívánták fokozni. A fasor szinte rávezette a szemlélőt a Székesegyházra, a mögötte zöldellő Mecsekre. (Arra is ügyeltek, hogy az utcát lezáró Rákóczi úti házak földszintesek legyenek, ne takarják le ezt a látványt.) A városképben megszaporodtak az ipari üzemek, s gyárkémények. Kisebb átalakuláson ment keresztül a Mecsek-oldal is. Lassan észak felé is kezdett terjeszkedni a város. A Mecsekoldalban megjelentek a jellegzetes, faragott fatornácos, présházas villák. A pécsi családok nyaranként kint tartózkodtak a szőlőkben. A pécsi szőlők jellegzetessége volt a nagyszámú gyümölcsös — elsősorban dió-, őszibarack- és mandulafákkal. A városképet kedvezően befolyásolták a szőlőkben álló villaszerű házak, s gyümölcsösök. A szecessziót Pécs nem tudta az architektúrában teljesen befogadni. Azért érdekes ez, mert a Zsolnay gyár virágkorát ez a stílus határozta meg. A színház és a városháza tervpályázatára a Lechn

er—Pártos építészkollektíva igazi szecessziós tervet nyújtott be. A bizottság mindkettőt kiemelten értékelte, megbízást azonban mégsem nekik adtak. Az eklektika kapott továbbra is zöld utat