Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK PÉCS VÁROS TÖRTÉNETÉRŐL - Bezerédy Győző: A városkép és városszerkezet alakulása Pécsett

tüte szükségesnek felsorolni, mert ezek az építkezések gyökeresen átformálták Pécs városképét, annak határozott barokk karaktert adtak. Hogy mennyire így volt ez, arra idézzük Richard Bright angol utazót, aki 1815-ben Pécsett is járt, s erről a következőket írta: „Délről szemlélve Pécs képe elragadó látvány. Egy mészköves sziklagerinc oldalában fekszik. Egyik-másik ház benne feltűnően nagyméretű és mivel a templomok legalább két-két kistoronnyal vannak ellátva és mindegyik kolostor ugyan annyival, így az egész nagyobb külsővel bír, mint amilyent az ember egy alig 9000 lakost számláló mértéktartóan épített várostól várna." Bár feljegyzése már a 19. század elejéről való, de amit látott, az még a barokk Pécs volt, hisz a klasszicizmus itt éppen csak indulóban volt. Egyedül a Székesegyház vesztette el barokk külsejét az 1807-ben kezdődő átépítéssel. Bright említést tesz a kolostorokról is. A városkép kialakításában nem kis szerepük volt. Pécsett a 18. században a különböző szerztesrendek egész sora építette fel rendházát. Ezek között csaknem első volt a jezsuita rend. Egyes adatok szerint már a törökök alatt megtelepedtek Pécsett, jól alkalmazkodva az akkori viszonyokhoz. Első templomuk a Budai külvárosban lehetett, majd a mai Alkotmány utcában építkeztek. Amikor megkapták a régi Gázi Kászim dzsámit és a mellette lévő telkeket (Széchenyi tér 11., 12., valamint a Janus Pannonius u. 2-őt), ott rendezkedtek be. A jezsuiták a gimnáziumukat Csór Ibrahim janicsár aga házában (Széchenyi tér12.) nyitották meg 1687-ben, ahol 1725-ig működtették azt, majd a régi rendházba költöztek. (Janus Pannonius u. 2.) 1716-20 között új rendház épült. Ez a Széchenyi tér 11. sz. épület volt. Az épület még ma is meghatározza a tér hangulatát. Hajdan ez még inkább így volt, amikor az épülettől délre az ún. Cséby ház még állt. Ez a ház stílusában és homlokzatában szinte teljesen megegyezett a rendházzal. A kolostornak a városkép szempontjából is döntő jelentősége volt. A hozzá tartozó templommal együtt minden irányból behatárolta a Főteret. A városkép alakítása szempontjából még a pálos kolostornak volt jelentős szerepe. Az ágoston, dominikánus, kapucinus, ferences, ferences apácák (Mátyás király u. 15., épült 1743-ban, az emelete 1782-ben) kolostorai inkább az utcaképek kialakításában töltöttek be meghatározó szerepet. Az egyház épülefei közül kiemelkednek az ún. Kanonokházak, melyek vagy átalakítás vagy építés révén szintén a 18. században kaptak új külsőt. Janus Pannonius u. 4. (már 1695-ben kétszintes ház áll itt). Mai alakját 1772ben kapta. A 6-os számú házat a káptalan 1765-67-ben építi újjá. A 8. számú ház 1700-ban épült, s 1747-ben Fonyó kanonok alatt nyerte el mai formáját. A Káptalan u. 2. sz. házat Jány Ferenc szerémi apát barokká s ította 1702^ben, majd 1740-ben Givovich Miklós apát bővítette ki. A 4. számú ház mai formáját 1730-ban nyerte el. Az 5. számú kanonokház 1749-66 körül épült, s 1790-ben bővült ki. E sorba tartozik még a Megye utca 7. (7/1. és 7/2.) számú ház is, mely 1702-től 1821-ig volt többnyire kanonokok magántulajdonában. A Pécsett élő nemesek, illetve a baranyai közép- és nagybirtokosok házai nagyjából ugyanazon a színvonalon álltak, mint a kanonokházak. A nemesek az 1780 előtti Pécs életében kétféle kötődésűek voltak. Egy részük egyházi (elsősorban püspöki) alkalmazásban állott (Erdődy, Vranovics). A püspök és a város párharcában az előbbi oldalán állottak. Részben ide tartoztak a vármegyei tisztségviselők is, hisz ebben az időben a megye főispánjai mindig a püspökök voltak. Ezeknek azonban ritkán volt állandó lakásuk Pécsett (Petrovszkyak). Megyei ülések idején vagy télen (pl.: farsangkor) tartózkodtak itt, különben vidéki