Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK PÉCS VÁROS TÖRTÉNETÉRŐL - Bezerédy Győző: A városkép és városszerkezet alakulása Pécsett

kastélyaikban (Bükkösd), kúriáikban éltek. Éppen ezért kevésbé érintette őket a város és a püspök párharca. Voltak azonban pécsi nemesek is (Adamovics, Jankovics, Imreffy, Zsivkó, Orlovics, Czirják, Zombori). Ezek állandóan itt éltek városi házaikban. Birtokuk nem igen volt, béreltek földeket, s azt műveltették, ök voltak a kincstári Megyer puszta legjelentősebb bérlői. Mivel a püspök ellen ez a vita tárgyát képezte, nyilvánvaló az, hogy a városi polgárok oldalán állottak. Többen jómódú mesteremberek voltak és házaik alig különböztek a módos polgárok épületeitől. Milyen volt a városkép a 18. század közepén? Az elmondottakból világos az, hogy a város határozottan barokk jellegű volt. Ez látható egykorú metszetén is. 1763-ban készült ez a városábrázolás, mely hitelesen és pontosan mutatja be a várost. Vizsgáljuk meg Prunner metszetét. Jól látható a fallal körülvett belváros és a vár. A falaktól keletre sűrűn beépült külváros látszik. Ez a Budai külváros. Az épületek a Tettye felé húzódnak. A rajz szerint valamennyi földszintes épület. A Havihegy oldala még beépületlen. A külváros déli részén fák között állnak az épületek. A Siklósi külváros a szérűskertek, gazdasági udvarok, gyümölcsösök világa volt. Feltehetően istállók, gazdasági épületek álltak itt. A Szigeti külváros kicsiny, de sűrűn beépített. A fallal körülvett belváros nyugati oldalának csak a déli részén, illetve közvetlenül a Főtér melletti részen állnak házak. A Püspökvár előtt hatalmas parlagon hagyott terület látszik. A keleti rész sűrűn beépített. A házak szorosan állnak egymás mellett. A kül- és a belvárosra egyaránt a házak falusias jellege volt jellemző. Ugyanakkor kicsinyek is voltak ezek a zömmel utcára merőlegesen emelt épületek. A várfal északi oldalán nincsenek házak, s a szőlőskertek a városfal után azonnal elkezdődnek. Pécs építészetében fordulópontot jelent az 1780-as év. Pécs 80 évig tartó harc után felszabadult a földesúri függőség alól. A szabadalom kihirdetése fényes ünnepség keretében zajlott le Pécsett. A város azonban még nem szabadult meg az adósságoktól. Évekbe tellett, amíg ezt ki tudta fizetni. A város gazdasági helyzetének megerősödésében döntő szerepe volt a szőlőnek — illetve a bornak. A szabadalomért folytatott küzdelem során óriási mennyiséget szállítottak belőle Bécsbe, Pozsonyba. A kocsmáltatásból eredő jövedelem növelését a földesúr erősen korlátozta. A függés alóli felszabadulás a helyzeten gyökeresen javított. Fellendült az ipar, s a kereskedelem. Mindezeknek a következménye az lett, hogy a város rövid idő alatt kilábalt az adósságok okozta súlyos helyzetből, polgársága megerősödött. Ennek egyik következménye az építési kedv megnövekedése lett. Az 1780 utáni időszakot a késői barokk, majd a copf stílus jelentkezése jellemzi. A századforduló után a barokk, enyhe klasszicizáló vonásokkal bővül. Minden más esetben ez azt jelentené, hogy a barokk ezzel egyszerűsödött. Pécs esetében ez éppen ellenkezőleg jelentkezett. A polgári építészetünkben nagyon is puritán, mondhatnánk szegényes barokk az új elemekkel gazdagodott. Felszabadultabban, s főleg több pénzzel, az épületek díszesedtek. Ennek a korszaknak legszebb épületei: copf: Czindery ház (Széchenyi tér 6.)

t Geisler Eta u. 6. (Patkovics, Vitt, majd TaHián ház), az ún. Hersching pavilon (Kulich Gyula utca 2.), a Széchenyi tér 12. (a volt Prandau ház), a káptalani levéltár és plébánia, Felsőmalom u. 11. A korszak rövid, ezért a városkép formálásában nem töltött be meghatározó szerepet. Furcsa mód, a városkép szempontjából a legkisebb épületnek volt jelentős szerepe: a Hersching pavilonnak. Ez a kis, eredetileg istállónak épült ház, átalakítva, elsősorban fekvése révén az egész környék kiemelkedő épületévé vált. Ezt a pozícióját akkor vesztette el, amikor — a 20. század fordulója táján - lebontották a kupoláját, s leszedték az omladozó s veszélyessé váló oromdíszeit.