Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL - Szüts Emil: Adatok a megszállt Baranya-Pécs közigazgatásának helyzetéhez és a visszacsatolás katonai és politikai előkészítéséről (1918-1920)

Riffl viszonya, amire szeretne megfelelő megoldást adni úgy, hogy mindkettőjük további támogatását is megtartsa. A válaszok láthatóan nem kis problémát jelentettek a kormánybiztosnak. Legalábbis ezt látszik bizonyítani a nyers fogalmazványban történt sok javítás, törlés módosítás. Végül is megtalálja a megfelelőnek ítélt hangot, amely eléggé határozott, s meglehetősen általános is, de amiből mindenki megértheti, hogy mit várnak el tőle. Az adott helyzetben Riffl személyét tartja a legfontosabbnak. A számára megfogalmazottaik az irányadók a polgármester és az alispáni teendőket ellátó másodfőjegyző részére is. Hálás köszönetét fejezi ki az alezredesnek addigi áldozatos munkájáért, majd megerősíti, hogy a megszállott területek visszacsatolása „kétségtelenül rendkívüli helyzeteket fog teremteni, amelyek rendkívüli intézkedéseket igényelnek, de „ ... a legnagyobb körültekintés mellett sem tartom lehetőnek, hogy a teendő intézkedések minden irányban előre kidolgoztassanak. Végtelen fontosságot tulajdonított azonban annak, hogy az összes hatóságok mindenről a legpontosabban tájékozva legyenek . . .". „A Haza megmentése és újraépítése van szóban. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ebben a munkában a katonai és polgári hatóságok között a legcsekélyebb ellentét is keletkezhessek."

30 Ezt követően a gyakorlati tanácsok sorát kívánja megfogalmazni, de az egészet áthúzva a helyébe a következő szöveg kerül: „Az Ország politikai élete még forrásban van. Eddig az egyetlen pozitívum a nemzeti hadsereg fővezérének, Horthy Miklós Ur önagyméltóságának a személye. Ez az a mag, amely körül ma mindenkinek, akik a Haza megmentését kívánják, csoportosulni kell, . . . ezt egy pillanatig sem méltóztassék szem elől téveszteni, hogy a fővezér önzetlen, nagy, erős és hatalmas intentioinak mindenben együttesen érvényt szerezhessünk."

31 Nagyon világos, hogy a kormánybiztos felismerte, hogy eszközei nincsenek a kialakult ellentétek elsimításához, érvei leperegnek a címzettről, maradt a „tekintélyre" való hivatkozás. Lényegében véve hasonló választ kap Nendtvich is: „Egyik kifejezetten legfontosabb feladatomat képezi, hogy a polgári és katonai hatóságok között a szükséges összhangot és együttműködést állandóan biztosítsam. A fővezér példátlan hazaszeretete, alkotmány tisztelete és bölcs megítélése a legnagyobb biztosíték arra, hogy ez az összhang mindenkor zavartalanul meg is lesz". „A jelen szomorú időkben a Haza megmentése és újraépítése lehet csak az egyetlen közös célunk. Elképzelhetetlennek látszik előttem . . ., hogy ellentétek merülhessenek föl azok között, akik ezt a célt önzetlenül és őszintén szolgálják."

32 Az egész kérdésnek látszólag semmiféle gyakorlati jelentősége nem volt, hiszen a megszállás rövid időn belüli megszüntetéséhez fűzött remények illúziónak bizonyultak, — nem kerülhetett sor az azonnali hatalomátvételre. — De a fentiek na gyon jól mutatták, hogy a terület vezetői részéről milyen jellegű kérdések vetődnek fel, s azok megoldására milyen elképzelések fogalmazódnak meg egy olyan periódusban, amikor még kiélezett küzdelem folyik az országos vezető hatalom megszerzéséért. Másrészt rendkívül lényeges, hogy képesek-e összefüggést teremteni a nagyhatalmak irányában jelentkező igények megfogalmazása, s a helyi kérdések megoldására használt eszközök, módszerek megválasztása között. Az új kormánybiztos láthatóan komolyan veszi feladatát, s annak végzéséhez nem kevés információval is rendelkezik. A hivatali kapcsolaton túl korábbi ismeretség vagy barátság köti informálóihoz, akik rendszeresen, s a körülményeket figyelembe véve eléggé részletesen tájékoztatják a megszállott területek helyzetéről.