Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL - Szüts Emil: Adatok a megszállt Baranya-Pécs közigazgatásának helyzetéhez és a visszacsatolás katonai és politikai előkészítéséről (1918-1920)

vékenysége teljesen független a kormánytól, amelynek még csak telefon- és távirati összeköttetése sem volt a dunántúli területekkel, mert azt a fővárost megszállva tartó román csapatok akadályozták. Ez a helyzet önmagában is indokolta, hogy a helyi közigazgatás megszervezése minél hamarabb végbemenjen, de a kialakult körülmények, a közigazgatásra váró feladatok egyúttal azt is mutatták, hogy a régi szervezeti formák nem lehetnek alkalmasak azok megvalósítására. - Ez a felismerés szülte a kormánybiztosi rendszer létrehozását az 1912. LXIII. tc, azaz a háborús kivételes törvény alapján. A kormánybiztosok hatásköre egy vagy több törvényhatóság területére terjedhet ki, a kerületi kormánybiztos irányításával, akinek rendkívül széles körű a felhatalmazása. Közvetlenül rendelkezett az összes közigazgatási szervekkel, de a csendőrséggel, rendőrséggel, határőrséggel, pénzügyőrséggel is. Rendeletei végrehajtására az alárendelt szervek feltétlenül kötelesek s emiatt felettes hatóságok előtt felelősségre nem vonhatók. Erre a tényre mutat rá a belügyminiszternek egy augusztus 16-i rendelete, amikor megfogalmazza, hogy a rendkívüli időkben nem lehet az ország minden részére kiterjedő általános, egyöntetű rendelkezésekkel meghatározni a tennivalókat, a helyes utat a helyi viszonyok ismeretében, az ottani körülmények mérlegelésével kell megtenni. A fentiekből az következne, hogy a kormány kezdeményezésére létrejött kormánybiztosi rendszer létrehozójának utasításait valósítja meg a helyi körülmények figyelembevételével. A helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A közigazgatási kerületeket a Dunántúlon Horthy 1919. augusztus 19-i parancsára már korábban létrejött katonai kerületekhez igazodva valósítják meg, hangsúlyozva a katonai vezetéssel való szoros együttműködés szükségességét. A kormánybiztosok a rájuk ruházott széles körű felhatalmazás alapján nem egyszer a kormány véleményével ellentétesen döntenek, ez sokszor abból fakad, hogy a katonai és polgári vezetés „együttműködése" nem egyenlő partnerek tevékenysége, hanem a polgári v3zetés függő helyzetét fejezi ki. 1919 őszén először a Dunántúlon szervezték meg a kormánybiztosi hálózatot, köztük a Somogy, Tolna, Baranya megyeit Kaposvár székhellyel, Caál Caszton kerületi kormánybiztos vezetésével. Az egész Dunántúlra kiterjedő hatáskörrel központi kormánybiztosságot hoztak létre őrgróf Pallavicini György vezetésével, aki a közvetlen partner szerepét töltötte be Horthy mellett. Jól mutatja a katonai és polgári vezetés egymáshoz való viszonyát Horthy fővezér 1919. szeptember 14-i parancsa. „Habár a mai viszonyok semmi esetre sem tekinthetők hadi állapotnak, mégsem lehet őket azonosnak venni valóságos békeállapottal." A bolsevizmus csak az imént tört le és állandóan kísért annak veszélye, hogy az bármely pillanatban megint felbukkan. A kedélyek fel vannak izgatva és az ország legnagyobb részének megszállása idegenek által, különösen a Dunántúlon, ahol bizonytalan ennek a megszállásnak a határa, hozzájárul annak megakadályozásához, hogy végre a lakosság hangulatában higgadt nyugalom jöjjön létre. A magyar kormány ezen viszonyokkal számolva a rendkívüli intézkedésekről szóló 1913 XIII. tc. alapján áll és ezen törvényes felhatalmazás alapján gyakorolja a kivételes hatalmat. Szükségesnek látja a fővezérség a katonai és politikai hatóságok hatáskörének pontos szabályozását, „hogy a közös cél elérésére nélkülözhetetlen együttműködés biztosítva legyen és minden kétely kizárva maradjon."