Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL - Katona Magda: Evlia Cselebi Baranya megyében

Munkája 1902-ben látott először nyomtatásban napvilágot török nyelven, Ali Dzsevdet bej kiadásában. Olyan korszakban jelent meg, mikor „Európa beteg embere", az Oszmán Birodalom hanyatlása már mindenki előtt nyilvánvalóvá vált. Az ország hazafias katonatiszti és értelmiségi körei, az igen kis létszámú nemzeti burzsoázia képviselői már azt is látták, hogy elkerülhetetlen az összeomlás, de különböző reformokkal próbálták azt feltartóztatni. A kötet kiadását csak pár évtizeddel előzte meg a Tanzimat reformmozgalma és már csaknem az ifjútörökök által vezetett alkotmányos forradalom időszakára esik. Ilyen körülmények között megnőtt az érdeklődés a nemzeti történelem, különösen a sok nemzetiségű, nagy kiterjedésű birodalom fénykora iránt. Ennek a romantikus, historikus, patrióta érdeklődésnek a kielégítését szolgálta Evlia Cselebi első török kiadása is. Magyarra fordítását elsőként Vámbéry kezdeményezte a tudományos akadémiánál. Karácson Imre magyar nyelvű fordításának első kötete 1904-ben jelent meg, ezt követte a második kötet 1908-ban. Ennek nyomdai hibáit a szerző már nem tudta kijavítani, mert abban megakadályozta korai halála. A fordítás — mely az 1902-es kiadás és a Topkapi Szerájban található teljes kézirat alapján készült, — lelkiismeretes, alapos munka. Nyelvezete már kissé régiesnek hat, helyenként hibáktól, tévedésektől sem mentes. A fordító a szövegbe belevitte saját történeti ismereteit, és helyenként ,,feljavította", kiegészítette azt, ami bizonyos részeknél a hűség rovására ment. Mindezek indokolják Evlia Cselebi útleírásának, különösen a magyar vonatkozásoknak újra fordítását, kiadását. Mindez nem kisebbíti Karácson Imre úttörő munkájának érdemeit, aki egész életét, tudását a törökkori emlékek feldolgozásának szentelte. Ma már viszont összehasonlíthatatlanul jobbak a feltételek Evlia Cselebi korszerű fordításához. Az 1902-es kiadás után a Török Történeti Társaság tíz kötetben szándékozott újra kiadni Evlia Cselebi útleírását. Nyolc kötet látott arab betűkkel napvilágot, kettő pedig már az 1928-as írásreform után latin betűkkel, de szöveghűen jelent meg. 1970-ben Evlia Cselebi tíz könyvét 15 kötetben adták ki mai török nyelven. Az átdolgozó, Zuhuri Danisman ezt azért tartotta szükségesnek, mert az eltelt évtizedekben végbement nyelvreform következtében, az azóta felnőtt török nemzedékek eltávolodtak a régi nyelvtől. Emiatt ez a kiadás legalább annyira szépirodalmi olvasmány, mint történeti forrás. Fordításunk a három török kiadás öszszevetése alapján készült. Evlia Cselebi számos alkalommal járt Baranyában, hiszen ez a vidék hagyományos török felvonulási útvonal volt. A legteljesebb leírások 1662-ben, a bécsi hadjáratkor és 1664-ben, a dunántúli hadjárat idején készültek. Előbbi a mohácsi hagyományt és Pécs leírását tartalmazza. 1664-ben, amikor Kanizsa alá vonultak, leírta a szigetvári ostrom és Szülejmán szultán halálának történetét. 1666ban ismét meglátogatta Szülejmán sírját, s újra leírta — a korábbitól kissé eltérően — a szultán halálát, síremlékének felépítését. Ez a rész Karácsonnál eléggé eltér az eredeti szövegtől. A fordító ugyanis itt maradt a legkevésbé személyiéin, ahogyan akaratlanul beledolgozta a fordításba ismereteit. Tárgyi tévedés is található ebben a részben, mert a türbe kupoláján ékeskedő jelvényt — mely rúdra applikált félholdból és aranygömbből állt, - zászlónak fordította. Később, Zrínyiújvár (Jenikale) elfoglalásánál ezt az ellenség által elragadott jelvényt egy kútház tetején találták meg, ami aligha lett volna lehetséges egy zászló esetében. A továbbiakban nem vetjük össze fordításunkat Karácsonéval, mert itt azt a terjedelem sem tenné lehetővé és élvezhetetlenné is tenné az anyag olvasását. Ezért itt