Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

esztendeje fennáll. Sok olyan püspök volt már, akinek itt lett volna a munkája, de mindnyájan lerázták magukról a terhet. Annyi esztendő óta senki se volt Pécsen, csak egy prédikátor, az is nős volt. Budától Raguzáig egy magyar pap se lenne, ha P. Gergely és társa meg én itt hagynánk ezt a vidéket. És ha Don Simone nem vetette volna bele magát azokba a veszedelmekbe, amikbe beledobta magát, akkor mi se léteznénk. Mi itt élni is alig tudunk. Alig van annyim, hogy fehérneműt vegyek magamnak, lábbelire és más nélkülözhetetlen dolgokra alig telik, főleg arra, hogy kocsit fogadjak, meg útitársakat, pedig ezek nélkül sehová se lehet elmenni. Don Simone nem kis összeget költött már rám, teljesen kimerült, Mások haragszanak is rá, még testvérei is. Most már nincs se plébániája, se pénze. Lemondott ugyanis plébániájáról/

1 minden pénzt elköltött, most adósságtól terhelten másfelé járkál; ide nem mer jönni a kereskedők miatt, akik erősen panaszkodnak rá, a szállingózó hírek miatt. Pécsett nem tud most megjelenni, nehogy ott a zavargások még nagyobbak legyenek. Nem tanácsos, hogy visszamenjen plébániájára, mert attól egyszer már elbúcsúzott. Mi bizony, ha nem itt volnánk, Isten tudja hol és hogyan tudnánk alamizsnából megélni! Mije marad annak, akinek az itteni kereskedők 20 forintot adnak? ... A kereskedő urak kértek, hogy én maradjak itt, amint az a P. Asszisztensnek írt levelükből is látható.' Hogyan tudunk missziónknak eleget tenni? . . . Mindenesetre én addig maradok itt, amíg Isten akarja. Szabadságomat nem fogom pénzért eladni. Bárcsak sikerülne a vallás alapjait lerakni ezen a vidéken! Más helységekbe is járok, persze nagy óvatossággal. Amennyire képes vagyok rá, iparkodom eleget tenni a missziónak ezen a vidéken, és a szegényeken is segíteni. Közben talán Don Simone is magábaszáll. Félek, hogy P. Gergelyt veszély fenyegeti Don Simone részéről, hacsak valamelyest észhez nem tér. De akár észhez tér, akár nem, nekem azt mondta, hogy énnekem itt nem lesz utamban és másutt sem lesz ellenem, hiszen mindig is hűséges társam volt, főleg nehéz helyzetekben. Bárcsak sikerülne, mert ő sokat tehetne e részek vezetőinél - ha volna pénze. Hogy könnyítsék P. Gergelyen, Don Simonen és magamon is, akartam már kérni a hívektől 40 forintot vagy többet is, de eddig még nem kértem. Ha kérni fogok a keresztényektől, azt majd megírom akkor önnek. Nagy szükségem van szentképekre, rózsafüzérekre, mivel e téren már teljesen kimerült a készletem. Főleg rózsafüzérek kellenek. Oltárfelszerelésem nincs más, mini egy miseingem és kis oltárterítőm. Szükségem lenne néhány jámborságra serkentő könyvecskére, főleg latinra és még sok mindenre, aminek jegyzékét P. Bertalannak adtam. Jó lesz P. Bertalant megfontolt, de gyors ügyintézéssel megvigasztalni. Okosabb lenne, ha Don Simonét vonnák vissza. Meg is ígérte, hogy el fog menni, bár ennek eddig nincsen semmi jele. P. Bertalant emiatt nagy gond gyötri. Szerintem sem jó, sem hasznos nem lenne, Simonét erről a vidékről elvinni. A javítása viszont nehéz. A megoldás bizonytalan. Ezért még sokat kell imádkozni Istenhez. Talán jó lenne, ha P. Gergely engedne az időnek és a lázongásnak. A kereskedő urakat tisztelni és becsülni kell, és másoknál támogatni. Ha ők nem lennének, a keresztény vallás már elenyészett volna ezen a vidéken. Igazi testvéreink és jóbarátaink. Itt iskolamesternek is kell lennem, legalábbis egyelőre. De nagy hátránya lenne a missziónak, ha állandóan házhoz lennék kötve, mivel kevés a gyerek, 12 vagy legfeljebb 14.

(i Az is előfordul, hogy nem tudok nyugodtan tanítani, mert ha hívnak a templomba, kénytelen vagyok a gyerekeket otthagyni; ez pedig nem egyszer for-