Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

volt, most falu, amelyben nincs 5—6 keresztény háznál több. Bács városban meggyónt vagy tizenöt keresztény. Több nincs is itt. Nagyon marasztaltak és utána hosszú útszakaszon elkísértek bennünket. Útközben szomorúan láttunk 10-12 rombadőlt templomot. Mohács városában néhány jó keresztény a figyelmesség rendkívüli jeleivel fogadott bennünket. Már szinte kétségbeestek, mivel nem volt katolikus papjuk és elhatározták, hogy elmennek az eretnekek meghallgatására. Peaig azoknak az embere nem tud mást, mint felolvasni és előénekelni. A városban bőven van mindenféle élelem. Csak 15 keresztény ház van, a többi török, eretnek vagy szakadár. A két nap alatt, míg ott voltunk, meggyónt mintegy 60 személy. Az áldozás után megmostuk tizenkét szegénynek a lábát és némi alamizsnát adtunk nekik. Mivel volt még néhány nap a vásárig, úgy gondoltuk, addig bejárjuk a közeli falvakat, amelyeknek nagyobb része magyar. Az első falu Somberek volt. Egy világi parasztember nem régen újból a katolikus hitre térítette a falu népét. Nagy buzgósággal sokan futottak össze, hogy este és éjjel meggyónjanak. Evésre sem jutott idő, így tudtunk csak mindenkinek eleget tenni. Ez a jó ember megtartotta őket a hitben. Buzdította népét, hogy bízzanak Istenben, aki hamarosan fog papokat küldeni. Ezek oktatják és vigasztalják őket. Az úton láttunk két rombadőlt templomot. A második falu Bozsok volt. Itt is ugyanúgy összesereglett a nép a prédikációra és misére. Vagy ötven személy gyónt és áldozott. Szebény volt a harmadik falu. Valamikor város volt, most szegény falu és központja más tizennégy falunak. Találtunk itt egy keresztényt, aki egyszerűségében és tudatlanságában — bár nem volt pap — meghallgatta az emberek gyónását és ostyával megáldoztatta őket, hogy megtartsa a meglévő ősi szokást. Huszonegynéhány éve csinálja ezt. Helytelen eljárását nagy bánattal mondta el és megígérte, hogy nem fogja tovább csinálni. Mindezekben a falvakban meggyónt és megáldozott vagy 350 ember, ezek közül 200-an végeztek életgyónást. Mindennap eljöttek gyerekeikkel és nagy buzgósággal hallgatták a keresztény oktatást, könnyedén és szívesen sajátították e' az igazságokat. Hálát adtak Istennek azért, hogy olyan kedves személyeket küldött hozzájuk, akik minden fizetség nélkül fáradoznak üdvösségükön. Valami kevés alamizsnát is adtunk abból, amit mások adtak és megmostuk a lábukat. Ez az út tehát reményen felül eredményes és megható volt. Őszinte együttérzéssel és fájdalommal eltelve hallgatták a Krisztus szenvedéséről szóló prédikációkat, sírtak és könnyeztek. Kérték, hogy maradjunk náluk, hisz láthatjuk tudatlanságukat mindenben és a szentségek terén és látjuk a végső szükséget, amelyben szenvednek. 50 éve nem látott a vidéken senki misét, legfeljebb egyszer, amikor parasztnak öltözve járt itt egy pap és néhány napig náluk maradt. A fiatalok tehetségesek, fogékonyak az írás-olvasás megtanulásában és mindennek elsajátításában, amire tanítanák őket. Nagyon sajnálatraméltók. Kibékítettünk egymással több embert, akik övéikkel haragban voltak. Néhány okos embert pedig megbíztunk a békéltetéssel és a széthúzás eligazításával, mert ez a nép nem kis hajlandóságot mutat ilyesmikre. Talán követik majd az értelmesebbeknek a szavát és hallgatnak rájuk s nem ölik egymást tovább úgy, amint eddig tették. Néhány buzgóbbra bíztuk azt is, hogy a népet vasár- és ünnepnap, mivel miséjük nincs, összegyűjtsék közös rózsafüzér-imádkozásra. így kölcsönösen erősítik egymást a hitben, amíg a mi Urunk Istenünk papot nem ád nekik, aki lelki mesterük legyen, hogy elkerüljék a rossz szokásokat, a képzelődéseket, amiktől annyit szenvednek s amikkel a gonosz szellemek ijesztgetik őket. A betegek fölött olvassák az evangéliumot, adják nekik szent Miklós mannáját'' és az agnusdeit, s használják a szenteltvizet. Ha betegeik testben vagy lélekben meggyógyultak, közösen adjanak hálát IstenSí