Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

nek. A szülök nagy örömére megkereszteltük a gyermekeket is, néhány asszonyt összebékítenünk első és törvényes férjével, hogy megszűnjön házasságtörő viszonya. Ugyanígy buzdítottuk a férfiakat is, akik aztán visszafogadták törvényes feleségüket s elkergették azokat, akiket válólevéllel tartottak házukban ennek a vidéknek átkozott eretnek és szakadár szokása szerint. Különböző messzi vidékekről mindig nagy tömeg jött össze, férfiak és nők egyaránt, templomokban és magánházakban. Nagyon örültek a papoknak s nagy szeretettel fogadták őket, sírva áldották Istent égre emelt kezekkel. Sokan megerősödtek katolikus hitükben, pedig már kezdtek ingadozni. Amikor a templom felé haladtak, két vagy három alkalommal útközben térdet hajtottak. Pénteki napon kenyéren és vízen böjtöltek, s ugyanígy tesznek az áldozás előtti napon. Visszatértünk végül is Mohácsra, a vásárra, amelyet ott panogiurnak neveznek, összejött vagy négyezer ember, nagyobbrészt keresztények, katolikusok, eretnekek és szakadárok. A város első embere, aki a bég nevet viseli, rendkívül udvarias volt hozzánk, kereszténytől se lehetett volna többet várni. Don Simonénak két templomot engedett át és buzdított, hogy hozzák ezeket rendbe számunkra. Tető éa kapu nélküli épületek ugyan, de az itteni keresztények nagy szegénységük melleit is hozzáfogtak, hogy ajtót készítsenek fonott ágakkal, hogy az állatok ne menjenek be többé. Az egyik templom Mária mennybemenetelének, a másik szent Miklósnak volt szentelve. Az első háromajtós volt, nagy oszlopokra támaszkodott. A harangtoronynak már csak a romjai látszanak. Valamikor szép magas és széles lehetett. A kálvinisták könyörögtek a bég előtt, hogy adja az egyik templomot nekik és adja nekünk a temetőkápolnát. De a bég mindenáron a mi kezünkbe akarta adni a városban lévő templomokat mindannyiunk nagy csodálkozására. A környéken sok az eretnek. Siklós nevű városban, ahol a kálvinista püspök lakik, szintén felajánlott a bég egy templomot és megígérte, hogy minden esetben segít és védelmez az ellenségeinkkel szemben, amint azt Mohácson is tette a következő esetben. Néhány rosszindulatú szakadár elküldött egy rácot ahhoz a házhoz, ahol a mi összes papunk, vagy tízen, köztük Gergely (Vásárhelyi) is együtt volt. Ö az ajtónál ült és zsolozsmáját végezte. A felbújtatott ember először szidalmazta őt, azután bunkóval kezdett hadonászni feléje. De az atya kikerülte a suhintásokat és néhányan védelmére siettek. A lármára a katolikusok összegyűltek s a skizmatikusok csupasz karddal hadba szólították az egész várost. A papok visszahúzódtak és bezárkóztak a házba. De a bég tüstént parancsot adott embereinek, akik oztán némi nehézséggel ugyan, de rendet teremtettek és mindenkit hazaparancsoliak. Ezek után mégsem bízott a nép furiájában. Vajdájának, aki egy gárda tisztje, 25—30 embert adott, akik puskákkal, szablyákkal és fegyverekkel egész éjjel őrt álltak a ház körül, nehogy az ellenség tüzet dobjon rája, ahogyan azt tenni szokták. Másnap elfogatta a gaztettest, börtönbe vitte és azt hisszük, meg is bo'.ozták az ország szokásai szerint. Ez a zavargás tehát, amelyet a sátán rendezett, isten segítségével ijesztgetéssel végződött. Ezután megkezdtük lelki szolgálatunkat. Először buzdítottuk a népet gyónásra és áldozásra. Nagy tömegben jöttek a misére. Az udvaron elkészítettük az oltárt, olyan szépen, amennyire lehetséges volt. Egy hordóra helyeztük a felszerelést, amit Rómából hoztunk magunkkal. A Mária-templomban jöttek össze azok, akik már előző nap meggyóntak. Több mint ezer ember áldozott, tovább nem győztük számolni a nagy tömeg miatt. Nagy volt az ánitat. Volt ott katolikus, eretnek és skizmatikus, török, magyar, szláv nemzetiségû. A prédikáció után különleges áhítattal mondták el az öt Miatyánkot és 61 üdv'izléjyeí Krisztus öt szent sebének tiszteletére. A törököket kivéve mind le is