Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

A török magatartása A törökök, ,,török uraink" mohamedánok voltak ugyan, de nem lehet őket keresztényüldözőknek mondani. ,,A kereszténység ádáz ellensége" türelmes volt a különböző keresztény egyházak iránt és „sokat engedett idővel egykori vadságából". Az általunk ismertetett levelekben egyszer sem fordul elő panasz a török ellen azért, mert hithagyásra kényszerített volna keresztény embert. A 17. század vége felé vannak magyarok, akik Mohamed hitére pártolnak, vagy erősen hajlanak feléje. Az ügyben nem a törököket marasztalják el, hanem a keresztényeket. A török azokat a katolikusokat sem akadályozta hitük gyakorlásában, akik zsoldosokként a szolgálatába álltak és katonai szolgálatot teljesítettek. Egyik-másik pap nem tudta ezt a helyzetet megérteni, hogyan lehet gyónáshoz és áldozáshoz engedni az olyan katolikust, aki ,,a keresztény név esküdt ellenségének" szolgálatában áll. Mert ezek a katonák mentek húsvét táján gyónni. Volt pap, aki elküldte őket, nem gyóntatta meg őket, mire a magyarok kinevették őket. De a török előtt kényes volt a helyzet. Ha megtudja a török úr, hogy papja elítéli a magyart azért, mert török szolgálatba állt, s a kereszténység ellenségének oldalán küzd saját hite ellen, meggyűlik a baja a papnak a törökkel. Kitiltotta volna a katolikus papokat a birodalomból és soha oda vissza nem térhettek volna. A fiatal Czvetich György a bécsi provinciálistól kér eligazítást, de ismételt kérésére se kap feleletet. Mikor innét nem kapott feleletet, ír a rendfőnöknek, Rómába. ,,Az alapelvet tudom — írja Czvetich —, de nincs-e valami kibúvó, valami különleges jogcím, melynek alapján mégis adhatunk nekik feloldozást." A generális több professzort kért meg a válaszadásra és az írásbeli választ saját leveléhez csatolta mellékletként. A mellékletet sajnos nem másolták be a leveleskönyvbe, hanem elküldték Pécsre. Hogy mi volt a pontos válasz, azt nem tudjuk, de későbbi megjegyzésekből azt látjuk, hogy szigorú lehetett és nem tette könnyűvé a gyóntatást. „Pedig a bosnyák ferencesek minden különösebb teketória nélkül (sine ulla tergiversatione) feloldozzák őket." A törökök jóindulatának volt a jele Vásárhelyi Gergely meghívása, fogadása és letelepedésének engedélyezése. Az utazásokhoz szükséges iratokat megadták a papoknak. Ismételten adtak papoknak, szerzeteseknek, külön jezsuitáknak is védelemlevelet. Nem olvasunk olyan panaszt, mely szerint a törökök leromboltak volna használatban lévő templomot. A templomok az idő vasfoga romboló munkájától mentek tönkre. Nem voltak keresztény földesurak, nem voltak papok és a nép rettenetes szegénységbe süllyedt... Ezek az okok eléggé megmagyarázzák a tényt, hogy az utazók mindenfelé templomromokat láttak. Az a templom maradt meg, amelynek volt gazdája licenciátus személyében, s amelyet állandóan használtak. Az a tény, hogy Baranyában az igen hosszú török uralom ellenére szép számmal maradt Árpád-kori templom, azt bizonyítja, hogy a licenciátusi intézmény e téren is jó eredménnyel működött és a nép használta templomát, vagyis élte a hitét. A 17. század elején egy érdekes elvi határozat következményeit tapasztaljuk itt Pécsett, Mohácson, de Kalocsán is. A katolikus papok megjelenésével felmerül a kérés, hogy legyen templomuk istentiszteletük tartására. A török ekkor kimondja, hog/ a templom azé a vallásé, felekezeté, amelyik építette, s amelyiké eredetileg volt. így ítélte oda egyből a pécsi Mindszentek templomát a katolikusoknak. Csak mikor az ariánusok újra követelték a töröktől, hogy ne engedje tőlük elvenni a templomot, a kádi arra kérte Matkovics Simont, hogy sajnálja meg őket, s elégedjék meg a templom felével. Mohácson is a reformátusok kérését mellőzve