Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

kitartottak eredeti vallásukban. A törökök súlyt helyeztek a kereskedelemre és pár tolták annak művelőit. A török birodalom legbecsültebb kereskedői a raguzaiak voltak. Hazájuk barátságban élt a török szultánnal, polgáraiban megbízott a török. Kocsijaikon keresztül-kasul járták a hódoltsági területet. 1549-ben már ott találjuk őket Tolnán, ahol köréjük csoportosul a kis számú katolikus plébánia, itt vannak Pécsett és Belgrádban is. Utóbbi helyen 30 raguzai kereskedő család van a 17. század közepén. Pénzt tudtak előlegezni, kocsijuk a misszióba induló páternek rendelkezésére állt és ők közvetítik a postát. Matkovics plébános még 1613. januárjában feljön Pécsre, Kasics és Szini pedig felhasználja a raguzaiaktól felkínált lehetőséget és Kasics elmegy Temesvárra, majd húsvét után Szini indul útra Mohácsra és környékére. Mohácson magán, de a környékbeli magyar falvakban mindenütt nagy szeretettel fogadják a katolikus papokat. A török bég felajánl nekik két templomot, megvédi őket a szerbek kellemetlenkedéseitől. Benyomásairól Szini is, Kasics is bő levelet ír Rómába. A naptárvita A pécsiek működési terepe a vártnál nehezebb volt. Az ariánusok jól szervezett anyagilag jól szituált egyház gyanánt működtek Pécsett 1574 óta, éspedig kizárólag a magyarok között. Volt püspökük, voltak papjaik, volt iskolájuk és ami nem megvetendő, övék volt a keresztény templom. Ha csak kicsit is ismerjük ennek a kornak a lelki arculatát, elképzelhetjük, hogy milyen hangulatban nézték az ő püspöki városukba betolakodó pápistákat. Kálvini hiten kevesen voltak, lelkészük nem is volt, és istentiszteletre a katolikus magyarokhoz mentek s nem az ariánusokhoz (így nevezték itt az unitáriusokat, mely néven egyszer sem említik őket leveleink). Kisebb nézeteltéréseket nem tekintve, egy nagy probléma akdályozta a katolikusok működését, mely az ariánusokat a katolikusokkal együtt az új papok ellen ingerelte. S ez a naptárkérdés volt. 1613 húsvét táján támadt fel ez a nagy vihar, amely a félhold letűnéséig sok zcvart okozott a hódoltságban. A török urakat elvileg nem érdekelte, hogy alattvalóik hogyan tartják ünnepeiket. Matkovics Simonnak a kezében volt egy konstantinápolyi engedély arra, hogy az ünnepeket az új katolikus naptár szerint tarthatják. A nem-katolikusok, mint egész Európában, úgy itt sem fogadták el ekkor még a pápától javított naptárt. De nem fogadták el a pécsi magyar pápisták sem. A csillcgászathoz nem értettek, a matematikusok számításai nem érdekelték őket. De a vallásukból nem engedtek egy jottányit sem. Mert láttak ők már elég újítást és új vallást az utóbbi időkben. Ök azonban „kitartanak abban a hitben, amelyben szultán Szulimán találta atyáikat" és ebből a hitből nem engednek. Az egyszerű emberek szemében az új naptár újítást hozott a hit dolgában, s ezért megfenyegették papjaikat, ha nem tartják az ünnepeket az eddigi rend szerint, feljelentik őket az uraknál. Vásárhelyi Gergely egyrészt mint nyugatról jött ember, másrészt Matkovicstól felvilágosítva az új szerint hirdette meg a húsvétot. Vidéki prédikátorok, helybeli magyarok és ariánusok feljelentették ezért a töröknél. A vád itt már nem vallási volt, hanem gazdasági. Mert az ünnepek időpontja tényleg nem érintette a törököt, de a vásárok, amelyek régen elsősorban az ünnepekhez igazodtak, teljesen felborultak. Mert nem volt mindegy, hogy mikor tartják a szentgyörgynapi vásárt, az új vagy a régi Szt. György szerint. Az eddigi vásárrend megbontása kárt okoz a birodalomnak! Vásárhelyit és társát, valamint Matkovicsot kiutasították Pécsről. Pénz és Beth-