Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

fy Kristóf alsólendvai várúr volt. Évenkint húsvét táján a zágrábi jezsuita kollé­giumból hívott papot a katolikusok gyóntatására. így került erre a vidékre Vá­sárhelyi Gergely, aki tanár, majd rektor volt Zágrábban. Erdélyben nem tűrték a rendet, ezért Vilnában lépett be és Zágrábban tevékenykedett. Az alsólendvai húsvét előtti kiruccanás minden évben hosszabb ideig tartott, utóbb már társat is vitt magával, Jekel Zakariás személyében, aki erdélyi szász volt. A kanizsai törö­kök jó hírüket hallották és meghívták őket. A pécsi török basa lovasbandériumot küldött értük Kanizsára, s ennek kíséretében vonultak be Pécsre. Vásárhelyi lelki­ismeretesen tájékoztatta mindig a római rendfőnököt, Aquaviva Kolost, aki a pá­pa elé terjesztette a magyar, jelesül a pécsi katolikusok lelki elhagyatottságát. A tervről értesítést kapott az esztergomi érsek is, mint a terület legfőbb egyházi ha­tósága. De egy másik vonalon is indult kérelmező a pápához. A szerémségi Babska falu plébánosa, Matkovics Simon buzgó és jó pap hírében állt, rokonság révén pedig szava volt a török urak előtt is. Pécsi küldöttség ment tehát Babskába, s meghívta Simon papot, hogy legyen segítségükre sokféle bajukban. Matkovicsnak sikerült visszaszereznie az egyetlen ép, keresztény kézen lévő templomot, a Mind­szentek ma is álló templomát. Az ariánusok kérésére meghagyta nekik a féltemp­lomot s a másik rész a katolikusoké lett, elsősorban azonban a szlávoké, míg a magyaroknak volt egy főtemplomuk a kőtemplom mellett, a temetőben. Ezután Raguzán keresztül Rómába igyekezett, hogy papokat, magyarokat és szlávokat szerezzen Pécsre. Raguzában a jezsuitákat ajánlotta neki az ottani püspöki hely­nök és összehozta az ott tartózkodó Kasics Bartollal. Ez ajánló sorokat adott Mat­kovicsnak a rendfőnökhöz s így került az ő kérelme is a pápa elé. V. Pál pápa 1612. szeptember 1-én írta alá a brevét, mellyel útnak indította a jezsuita rend­főnök által kijelölt tagokat és Matkovics Simont a pécsi egyházmegyébe. Rómából Szini Istvánt küldték Matkoviccsal, Raguzában maguk mellé vették Kasicsot és va­lamikor karácsony előtt megérkeztek Belgrádba. Matkovics Simon innét számol be eddigi útjukról, az ott lévő fra. Tomaso barátságtalan fogadásáról, Bethlen Gá­borról, aki Szini karácsonyi prédikációját hallgatta és dicsérte. A két hazájától tá­vol élő férfi találkozása jelentős volt mindegyikük számára. Négy év múlva Beth­len Gyulafehérvárra hozatja Szinit s két évvel később Vásárhelyit is. Szini sorsa egyelőre úgy alakult, hogy a raguzai kereskedők lefoglalták a ma­guk papjának s aláírásukat adták a rendfőnöknek írt levélben, mely szerint ők gondoskodnak Színiről, maradjon náluk. A megoldás nem volt éppen rossz. Belg­rádban és környékén több helyen, városban és faluban voltak szép számmal ma­gyarok is. A kereskedők hozzájárultak ahhoz, hogy Szini missziós utakat tegyen Belgrádból. Társával együtt latin iskolát is nyitott, melyben 30 fölé emelkedett idő­vel a létszám s egy raguzai meg egy magyar fiatalember volt segítségükre az oktatásban. Szini prédikátorokat is képzett itt, akik aztán a pécskörnyéki plébá­niák ún. licenciátusai lettek (licenciátusnak hívták őket, mert licenciát, engedélyt kaptak az egyházi hatóságtól vallásos ténykedésekre a pap nélküli területen). Tár­sa is tett néhány missziós körutat, főleg a kereskedők társaságában, de fél év múlva elhagyta Belgrádot és a hódoltsági missziót. Beadványaiban, melyekkel a rendfőnököt és a pápát is tájékoztatta a missziós terület problémáiról, javaslatokat tett az egyház működésére, ezekkel mindvégig a hódoltsági misszió aktív munka­társa volt. Kik voltak a fent említett kereskedők? „Legjobb barátaink — írja Szini —, akik mindenben segítenek." Raguzaiak, dalmáciaiak, olaszok voltak, akik nem vették át a reformációt, mint a magyarok és sok horvát, hanem a szerbekhez hasonlóan

Next

/
Oldalképek
Tartalom