Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Timár György: Pécs egyházi társadalma Károly Róbert korában

Pécsett III. Endre király (1290—1301) korától kezdve tűnnek fel a prebendáriusok, majd a kóruspapok az oklevelekben. Intézménybe tömörítésük időpontja ismeretlen. Több jel arra mutat, hogy ez 1333-ra már megtörtént Pécsett. A pápai tizedjegyzékekben ugyanis nagyon pontosan elhatárolt két csoportban jelentkeznek a ,,domini prebendarii", vagyis a prebendárius urak, és a „sacerdotes de choro", vagyis a kórusbéli papok. Azonkívül kimutatható a Regisztumból a prebendáriusok tizenkettes száma is, melynek okleveles említése csak Miklós püspök ("h459) végrendeletéből ismeretes ugyan (K. III. 418. és IV. 407.), ugyanakkor az ország nagyobb káptalanjainál mindenütt a prebendáriusok intézménybe tömörítésével kapcsolatban jelent meg. Ugyancsak erre utal a szukcentor, a helyettes éneklőkanonok státusza. Az olvasó- és az örkanonok helyettesével szemben, az éneklőkanonok helyettese maga is javadalmas kanonok volt, és nem csak prebendárius. Magas helyettesi javadalmazása pedig jelzi, hogy javadalmát a káptalantól nyerte, és nem magánalkalmazottja volt az éneklőkanonoknak, mint például Váradon volt ugyanez időben Mályusz szerint (i. m. 75.). A pápai tizedjegyzékek alapján nem alkothatunk egyértelmű képet a prebendáriusok és a kóruspapok jövedelméről. Az ugyanis nem derül ki a jegyzékből, hogy a prebendáriusok és a kóruspapok tizedeiket vajon csak mellékjövedelmeik után fizették-e, mint a kanonokok is a „ratione possessionum suarum", a birtokaik címén fizetett összegeket, vagy pedig az összeg az egész javadalmazásukra mutat-e? A tizedjegyzékben a prebendáriusok után kollektive fizetett tizedösszegre vonatkozóan mindössze csak egy, nagyon bizonytalan utalás található (1332: „Prebendarii de Quinqueecclesiis solverunt 3 marcas et 20 grossos cum 1 banali" Vat. 11. 240.). Semmi okunk nincs ugyanis e bejegyzésben a prebendáriusok magánjövedelme után fizetett tizedek egy összegben történő befizetését meg nem látnunk. A tizedjegyzékből kimutatható jövedelmük (mellékjövedelmük?) nem nagyon közelítette meg a kanonoki alapjövedelem felét, harmadát. De nem egynek közülük ennél sokkal kevesebbel, egy kanonoki javadalom összegének tized, tizenötöd részével kellett hogy megelégedjen. Ez utóbbi összeg kevesebb, mint az átlagos falusi plébániák gyakran igen kis műveltségű papjainak javadalmazása. Jövedelmük gyarapítására oltár vagy kápolna javadalmat igyekeztek maguknak megszerezni. Különféle hiteshelyi megbízatásokból is lehetett némi jövedelmük. Birtokba iktatás, birtokvizsgálat, rablások vagy hatalmaskodások kivizsgálása, és sok minden egyéb szerepel ezek között. De természetesen mindannyiszor csak kisebb jelentőségű ügyekben vették szolgálatukat igénybe, és főleg csak a nemesség alsóbb rétege vagy a jobbágyok körében. A tizedjegyzékek alapján nem rajzolódik ki a pécsi prebendáriusok és a kórusbéli papok között az a rétegződés, melyről Mályusznál olvashatunk. Mályusz szerint ugyanis a székesegyházak meglehetősen nagy számú alsópapságából, a káptalani iskolában felnevelődött klerikusí rétegből kiemelt csoport volt a prebendáriusoké. E klerikusok voltak a karbéli papok (sacerdotes de choro). Közülük válogatták ki az alkalmasakat, és tették meg prebendáriussá, vagy vétség esetén az alkalmatlannak bizonyulót visszadegradálták kóruspappá (Mályusz: p. 74.). A tizedjegyzékből nem az derül ki, hogy Pécsett 1332 táján az itt összefoglalt képlet érvényesült volna. Először is a jegyzék csak négy karbéli papot sorol fel Pécsett, a 12 prebendáriussal szemben, Mályusz megfigyelése szerint viszont a legalsó réteghez tartozók száma nagyobb volt országosan a prebendáriusok számánál. Ugyanakkor a karbéli papok által fizetett tizedek átlaga nagyobb volt, mint a prebendáriusok tizedfizetésének átlaga. Míg ezek csak 32, addig azok 45