Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Timár György: Pécs egyházi társadalma Károly Róbert korában

báni dénárt fizettek átlagban egy-egy alkalommal. Két kóruspap, Balázs és Péter a fizetett jövedelemtizedek alapján a legjobb prebendáriusi javadalommal egyenértékű státuszban voltak. A legszegényebbnek tűnő János kóruspap jövedelemtizede is meghaladta a leggyengébben dotált prebendáriusok jövedelemtizedét. Mályusz Elemér a vezető egyháziaknak a prebendáriusokkal és kóruspapokka! szemben érzett bizonyos lekicsinylését olvassa ki a rájuk aggatott megkülönböztető nevekből (i. m. 75.). Ugyanis ilyeneket találunk ezek között: Fekete András (Niger), Vörös Kozma (Rufus), Fehér János (Albus), Sánta Péter (Claudus). Megjegyzendő ezzel kapcsolatban, hogy a kanonokok között is járta a hasonló: kér Fekete is akad közöttük, Péter és János, 1332-ben. A pápai tizedjegyzékekben található, és a papok körében használatos megkülönböztető nevek egyébként külön tanulmányt érdemelnének. A korabeli hazai okleveles forrásokkal szemben a tizedjegyzékekben feltűnő a gyakoriságuk. Gyakran látnak el egyazon személyt más és más megkülönböztető névvel. Ez a névhasználat korai állapotára mutat. Kozma prebendárius egyszer Rufus (= vörös), egyszer de Spiritus Sancto (= Szentléleki), egyszer pedig de Zopa megkülönböztető névvel szerepel. Balázs prebendárius neve egyszer Rufus, máskor de Tructa ill. Pystrungus. E két utóbbi név voltaképpen egy azonos névnek latin és magyar megfelelője, lásd a TESZ .pisztráng' címszavát. Ehhez hasonló az orvos (phisicus) Péter prebendárius de Pulsator, ill. de Harangozó megkülönböztető név párosa. A pulsatorokról, vagyis a harangozókról jó ismertetést olvashatunk Zolnay L. : A magyar muzsika régi századaiból 119-121. lapjain. Ezek a pulsatores vagy harangozok egyházi szolgáltató népek voltak a korai időkben. A ,de' prepozíciós alak helynévi, valószínűleg városrésznévi formát jelöl: Harangozol Péter. Hasonló jelenséget sejthetünk a Szentlélekí Kozma prebendárius nevénél is, és valószínűleg Pisztrángosi Balázsnál is. Ha e nevek valóban korai pécsi városrészek nevét őrizték meg nekünk, akkor ez azt is jelenti, hogy a prebendáriusok Pécsett nem közös fedél alatt laktak, hanem a városban esetleg nagyon is szétszórtan. A prebendáriusok működési területéről és műveltségéről részletesen olvashatunk Mályusz már ismételten idézett könyvében. A káptalani iskolában elnyerhető műveltségük volt meg, vagyis az, ami a korábbi időkben a székesegyházi kanonokok műveltségi szintje volt. Mindazt megtanulták, amire a liturgia végzésénél volt szükségük: olvasni, énekelni tudtak nyilván latin nyelven. Ehhez külön tanulták a helyes latin kiejtést, hangsúlyozást. Az ügyesebb kezűeket valószínűleg kitanították a liturgikus könyvek másolására is. De néhánynak közülük ennél magasabb műveltsége is volt. Különben elképzelhetetlen néhány olyan munkakör betöltése, amely az írás ismeretéhez van kötve. Mihály javadalmas kóruspap 1328-ban, az 1332-ben már szereplő Miklós javadalmas kóruspap 1333-ban és 1334-ben végez határjárást. Ilyenkor a helyszínen kellett leírni a bejárt birtok határát. Az írás tudománya is kezd tehát korszakunkban a káptalani iskolát elvégzettek körében tért hódítani. Megjegyzendő, hogy 1339-ben már egyszerű, vagyis nem javadalmas kóruspap is kapott megbízást határjárásra. Vajon a prebendáriusi státusz induló lépcsőfok volt-e a kanonokság és magasabb egyházi javadalmak felé, vagy pedig kóruspapok, prebendáriusok egy életre ebben a státuszban megrekedtek-e —, erre adatot nem találtam. A sokkal későbbi időkben is csak nagyritkán található a prebendáriusi osztályból való kiemelkedés lehetőségére utaló néhány adat. Valószínű, hogy sokkal nagyobb volt e két réteg, vagyis a kanonokok és a prebendáriusok között a válaszvonal, mintsem hogy a prebendáriusok státusza egyszerű lépcsőfok lett volna a felsőbb osztályok felé. 4. B. Helytörténetírás 1981 4?