Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Gorjánác Rádojka: Az 1919. évi szerb népszámlálás a megszállt Baranyában

1919. tavaszán 176 helység került összeírásra. Elemzés alá csak azok kerültek, amelyek Baranya területéről valók és az ívek száma teljesnek mondható (Pl.: Bátaszék összeírásakor csak 112 adatszolgáltató lap maradt fenn). A forrás feldolgozása során egy-egy helység összeírásakor kapott adatait a következő szempontok szerint csoportosíthatjuk: 1. összeírás ideje. 2. Lélekszám (a vizsgált helység összlétszáma). 3. Családok száma — egy családról egy összeírási ív készült. Vizsgálatom ugyan nem terjed ki a családokon belüli nemzetségekre, de az összeíró lapokból kiderül, hogy egy családban túlnyomó többségben több nemzetség él. 4. Földterület (a lakosság össz. földbirtoka). 5. Lakosság megoszlása nemzetiségek szerint. E pont fejléce a következő: Nemzetiség Vallás Családok száma Lélekszám Földterület "^" % fő % kat.h. % Sok esetben a „nemzetiség" és „vallás" rovatába meglepő adatok kerültek bejegyzésre pl. szerb-kat, szerb-ref., német ref. Ezek nem téves bejegyzések, az öszszeírási lapon az adatok így szerepelnek. Okát abban állapíthatjuk meg, hogy az Összeíráskor valóban volt olyan törekvés, mely szerint a cél a minél több szláv ajkú lélekszám kimutatása. Ezt az összeírok úgy oldották meg, hogy egyrészt elfogadták a vallási bemondást, de szerb, ill. horvát nemzetiséget jegyeztek be természetesen önkényes alapon, másrészt az illető neve alapján csoportosították a megfelelő nemzetiségbe a nemzetiségnek megfelelő vallást adományozva kisebb-nagyobb sikerrel; az elemzés során előfordult olyan eset is, hogy a bemondott nevet SZICVGSÍIOILÜ

K meg s len ci pi. w^gner — vugnerövic, oCiiíTMCít — Smitovic, Nagy — Veljkovic stb., amelyből inkább az összeíró találékonyságára tudunk következtetni, de nem az adatok valódiságára. Ilyen meggondolás alapján születhetett a „szláv" bejegyzés is mint nemzetiség, ami mint tudjuk eléggé tág fogalmat takar. (Ezt valószínű a kevésbé leleményes összeírok alkalmazhatták.) A „Dunántúl" állítása is megfelel a valóságnak a tekintetben, hogy a zsidót egy-két kivétellel nemzetiségnek tartja izraelita vallásmegjelöléssel. Ma is vita tárgyát képezi a horvát, sokác, bosnyák és bunyevác névmegjelölés. Elfogadott megállapítás, hogy a horvátok etnikai csoportjai a sokacok, bosnyákok és bunyevácok, iegújabb megfogalmazásban már horvát—sokácnak, horvát-bosnyáknak stb. nevezik őket. Elemzésemben a bejegyzett változatot tartottam legmegfelelőbbnek. A következő fontos kérdés a „cigány", mint nemzetiség és vallási hovatartozást. Itt is kizárólag a bejegyzett adatokat vettem figyelembe. Valószínűnek tartom azonban, hogy a „román" megjelölés is cigányt takar. (Lásd: Botyka.) Problémát okozott és tisztázatlan maradt még ez ideig a PT és TT cirillbetűs bejegyzés, szerb, horvát, illetve román (!) nemzetiségnél (lásd: Botyka). Feltevésem szerint a PT — rimogrk — római görög vagyis görög-katolikus lehet annak ellenére, hogy ilyen esetben a grkokatolik szó a használatos. A TT bejegyzés a fentiből kiindulva pravoszlávot jelenthet.