Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Timár György: Pécs egyházi társadalma Károly Róbert korában

alapítvány jövedelmét, esetleg helybenlakás kötelezettsége nélkül is megkaphatta közszolgálatban álló egyházi (sőt esetleg világi) személy. Magát a kórház szolgaIáid

1 pedig csekély béren fogadott helyettes végezte el. 1320-1333 FËTER magiszter, az ispota igazgatója „mag. Petrus rector domus Hospitalis Qu.". Miklós kisprépost, Pál örkanonok és Egyed baranyai főesperes együtt tanúskodnak, mikor Óvári Miklós kibékül János baranyai főispánnal, és a pécsi káptalan előtt Óvári Mi'klós bizonyos összeg lefizetésére kötelezi magái 1320. márc. 1-én. 1333-ban már nem él. Hagyatékából 2 márkát és 45 báni dénárt fizettek le a pápai adószedőknek. (1320: A. I. 548.; 1333: Vat. 1/1. 271. - De vö.: Petrovich: Kórház 272. lappal, ahol a szerző figyelmen kívül hagyva ez utóbbi adatot, Péter patikáriussal veszi egybe Péter ispota igazgatót.) 1335-1348 TAMÁS, a kórház javadalmasa (mag. hospitalis) 1335-ben jelenik meg a tizedlajstlomban, 1/4 márkát fizet. Még ez évben megszerezte a Szt. Bertalan templom javadalmát is. Büki István prépostnak kedvelt embere volt, az ekkor már sokat távollévő prépostnak — aki a püspöki helynöki tisztséget is viselte — bizalmas helyettese (vicesgerens). Egy, az esztergomi káptalan által kiadott oklevélben több országos méltóság között olvashatjuk nevét. 1348-ban Büki István (akkor már kalocsai érsek) Avignonban számos szupplikációja között nem feledkezett meg Tamásról sem, számára a szokásos gyóntatói kegyelmet kérte. Javadalmait valószínűleg 1357-ig élvezte. (1335: Vat. 1/1. 303.; Gy. I. 358.; Dedek 284.; B. I/2. 185.) 1308 és 1322 között a pécsi káptalan tagja volt Dámján sói prépost. Ez a Só a Száván túl, a Drina és a Boszna folyók között terült el és a 14. század első évtizedében Dragutin István oligarcha tartományának része volt. Vajon az oligarcha elől menekült-e, vagy a vidéken támadó boszniai, macsói eretnekek elől? Forrásaink ezekről nem szólnak. Dámján prépost másfél évtizedes pécsi kanonoksága ala11 jogi képzettségének a káptalanban ismételten hasznát vették: DÁMJÁN kanonok, sói prépost (prep. de Sau, de Sow) 1308. dec. 6-án Budán van, Pétéi püspök házában. A maróti főesperessel és a gondnok-kanonokkal tanúskodik a püspök szentszéki ügyvédjének felfogadásakor. 1318-ban a pécsi püspök és a káptalan jelenlétében őt fogadják ügyvédül Óvári JaMesterka no^o k kab özvegye és gyermekei Szerecsen Mizse nádor fia elleni perükben. 1322-ben pedig László püspök delegálja helyettesül a veszprémi püspök és az esztergomi érsek között fennforgó perben. (1308: K. II. 257.; 1318: A. I. 537.; 1322: Dedek 15.) A mesterkanonokok száma a pécsi káptalanban legfeljebb 28 lehetett. Ugyanis a kanonoki stallumok száma negyven volt, ebből 12 helyet mindig lekötött a két prépost, a három további dignítás és a hét főesperes javadalma. Mégis korszakunkban 28 mesterkanonok már nem volt együtt a pécsi székeskáptalanban. Rendszeressé vált a kórház javadalmasának majd a tisztségviselők helyetteseinek is a kanonoki javadalommal való ellátása. A helyben élő mesterkanonokok számát azonban nem ez csökkentette, hanem inkább azoknak a javadalmasoknak a száma, akik eleve helybenlakás kötelezettsége nélkül nyerték el a javadalmat, mint Csama óbudai prépost 1321-től 20 éven át, vagy Simon fia Jakab (lásd 1342. évnél). Mindketten több egyéb javadalom mellett mintegy kiegészítésül birták a pécsi siallumuk jövedelmét.