Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Timár György: Pécs egyházi társadalma Károly Róbert korában

Külföldi tanulmányok végzésére is mind gyakrabban kezdtek kanonoki javadalmakat adományozni. Egy kanonoki javadalom erre nem nagyon volt elég. Valkói János és Hont-Pázmány nembeli Miklós bán fia László avignoni tanulmányaihoz (1342) is a pécsi kanonoki javadalom csak kiegészítésül szolgált. Ezenkívül szinte állandóan volt a káptalanban üresedésben lévő kanonoki javadalom. 1332—1334-ben két, ill. három stallum is gazda nélkül volt. Ez a pápai tizedszedők feljegyzéseiből állapítható meg. 1332-ben ugyanis a legátus előtt a káptalan Pécsett lévő tagjai egy-egy kanonok javadalmát 10 márkára taksálták (fuit jurata et taxata per eos ad 10 M.). [gy a betöltött kanonoki javadalmak után e

9Y-egy márkát kellett tized címén fizetni. A káptalan ezt évente egy összegben rótta le. 1332-ben 37 márkát, 1333-ban 37 és fél márkát, 1334-ben 37 márka 72 báni dénárt. 40 kanonoki javadalom után 40 márka a tized. Az évente hiányzó összeg márkánként egy betöltetlen javadalmat jelez. A nem egész márkát kitevő összeg a javadalom nem egész évig való üresedését jelzi. 1334-ben a káptalan a gyűdi borjövedelmekből rótta le az adót. A kollektor 1116 köbölös bor megváltásaképpen 48 báni dénár híján 18 márkát kapott. Ehhez járult a gyűdi népek által fizetendő 9 és fél márka, ami együtt 27 márka 72 báni dénárt tesz ki. Ez összegből még a következő év jan. 13. után is adósságban maradt 27 báni dénár híján 6 márka. (Vat. l/l. 236., 272., 291.) A 10 pécsi márkát kitevő kanonoki javadalom értéke korszakunkban bizonyára nem lebecsülhető nagyságot képviselt. Pór Antal (TT. 1889. p. 402.) által megrajzolt kép nem reális. A javadalmak halmozását nem az itthon élő kanonokok megélhetésének biztosítására kezdték el. A pápai, a királyi udvarban szolgáló papság, a politikai és diplomáciai, vagy egyéb közéleti tevékenységet folytató egyháziak (és világiak) részére a többszörösen halmozott ,,sine cura" javadalom végül is nagyvilági életvitelt biztosított. Az itthon élő székesegyházi kanonokok a méltóságviselőket (dignitariusokat) leszámítva szinte kivétel nélkül csak egy kanonokí javadalom birtokában voltak. Az ispotából húzott kórházigazgatói javadalmon kívül talán csak az egy Dámján kanonok sói prépostsága jelentett nagyobb mellékjavadalmat Pécsett élő kanonoknak a század első felében. Az itthon élő kanonokoknak még további kisebb-nagyobb mellékjavadalmuk is volt. Ezeket „ratione possessionum" vagyis részesedés címén kapták. Ezek után 10—100 báni dénár tizedet fizettek, ami megközelítőleg 12—4 márkányi jövedelmet jelez. Az ennek megfelelő tizedeket egyenként fizették le a kanonokok. 1332—1335ben a tizedjegyzékek és egyéb források alapján 16—20 mesterkanonok élt Pécsett, 2—3 javadalom volt üresedésben, a többi mesterkanonoki javadalmat valószínűleg nem Pécsett élők élvezték valamilyen címen. A mesterkanonoki javadalmasok felsorolásából mellőzöm az eddig felsorolt méltóság- és tisztségviselőket. Csak akkor kerülnek be ezek a listába, ha adat van arra, hogy dignitásuk vagy tisztségük elnyerése előtt már egy ideig mesterkanonoki javadalom birtokában voltak. Mesterkanonokok a 14. század első felében: 1300 KÓRÓGYI LÁSZLÓ kanonok, 1308-tól nagyprépost, 1315-től püspök. Lásd ott. K307 (?) TAMÁS, PÉTER FIA. 1307 körül Péter választott pécsi püspök tette meg kanonokká. 1309. jan. 2-án Budán tanúskodott Péter püspök mellett a Miklós éneklőkanonok elleni perben. (TT. 1889. 413-414.) 1308 TAMÁS kanonok, Miklós éneklőkanonok unokaöccse, nagybátyja prokurátora (ügyvivő) a pörben. Nevével ismételten találkozunk a pör irataiban (lásd Miklós éneklőkanonoiknál).