Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Sándor László: Berkesd birtokviszonyainak és gazdasági életének alakulása 1783-tól 1939-ig

50 családdal, ami 261 lelket jelentett." A már fentebb ismertetett forrásokból tud­juk, hogy a községben 1785-ig 15 német család élt, kik közül az 1783-as Eisenhut­féle felméréskor telekkel bírt 5. A „birodalomból" jött 5 kolónus 1785-ben kapott lehetőséget a gyökéreresztéshez. Rajtuk kívül a létszám teljességét a hazánkban született molnárok adták. 1786-ben 43 telek kiosztásáról maradt fent egy berkesdi nyilvántartás a pécsváradi közalapítványi uradalom iratai között, 12 melynek kel­tét csak szövegkritikai elemzéssel tudtuk meghatározni. A dátum nélküli füzet el­ső oldalán ugyanis szó szerint az a szöveg volt bejegyezve, mint amivel az 1783-as felmérés végén találkozhattunk: ,, Antiquorum Colonorum iter ad 786 Susceptae sessones". Alatta szerepeltek annak a 4 régi magyar telkesnek az adatai, kik állo­mányukon felül plusz 2/8-os részt felvállaltak. I:! Az Eisenhut-féle kataszter 108-as számmal fejeződött be, míg az uradalmi nyilvántartás földkönyve 109-es számmal kezdődött. A német telepeseknek osztott telkek földkönyvi névanyagát mindeneset­re összehasonlítottuk a plébánián vezetett korabeli anyakönyvekkel, 1/1 ahol a ket­tő egybeesése bebizonyosodott. Meggyőződtünk viszont arról is, hogy olyan új né­methangzású nevek szerepelnek az egyházi okmányokban, kik birtokot nem kap­tak ugyan, de Berkesden telepedtek le.'° A fél szesszióhoz juttatott németek közül 42 család nevét ismerjük. A „Berkesd jobbágyainak birtokviszonya 1783—1786. évi kataszteri felmérés alapján" című táblázatunkban a 146. sorszám alatt feltüntetett úrbéri birtokterület használóját nem ismerjük ugyan, de jo­gosan feltételezhetjük, hogy ő is német lehetett. Az uradalmi földkönyv fejlécei­nek szövege megegyezett a 3 évvel korábban készített kataszter rovataival, a sor­számok folyamatossága is abból indult ki, ezért a kettőt egybedolgoztuk. Mun­kánkban a felmérések összesíthető adatait egy címszó alá helyeztük, vigyázva ar­ra, hogy a birtoktestek nagysága az eredetiekkel megegyezzék. így megállapíthat­tuk, hogy a község telki állománya — beleértve a parókia járandóságát is — 1786 végére 85 2/8-ból állt. Ebből 60 4 8 (71%) jutott a magyaroknak, 23 6 8 (27,8%) a németeknek és 1 telki állomány (1,2%) az egyháznak. A 150 gazdálkodó közül te­hát 101 (67%) magyar és 49 (33%) német nemzetiségű volt. A telki állományok között minimálisnak tűnő eltéréseket figyelhettünk meg. A 2/8-osnál 706 D-öl, a féltelkeseknél 1543 D-öl, a 6/8-osoknál 1208 D-öl és az egésztelkeseknél 1258 D-öl volt az alsó és felső határ közötti különbség. 1786 és 1790 között a telekhez juttatott német nemzetiségiek 35%-a (15 gazdál­kodó jobbágy) ma már kideríthetetlennek tűnő okok miatt elhalálozott. Sem az anyakönyvek, sem az egykorú források nem őrizték meg ennek okát. Az Alsó-ba­jorországi Passauból, a rajnai tartomány trieri érsekségéből, Obercertből, Lotha­ringiából, a Luxemburg hercegségből, a hesseni tartomány Mainz városából és Fulda környékéről érkezettek"' helyét részben az 1792 utáni 9 telepes, részben a régebb óta itt élők foglalták el és szállták meg. Az újonnan jöttek hosszú ideig hiába kérvényezték az uradalomnál házépítésük anyagban és pénzben történő tá­mogatását. 1 ' Ezzel magyarázhatjuk csak, hogy közülük több mint 10 évi ott-tartóz­kodás után Simon Czukerin 1803-ban, 18 Joannes Büris pedig 3 évvel korábban 2 évi ottélés után megszökött. 19 Végül is 1803-ban a Helytartótanács az uradalmi ügyész által készített költségvetésre reagálva közölte, hogy minden egyes ház épí­tésére fordítsanak 150 forintot és adják ingyen a szükséges fát, amit robotban szállítsanak el az érdekeltek az uradalom erdejéből. A jószágigazgatóságnak gon­doskodnia kell szalmáról, törekről, nyers- és égetett tégláról is. 20 A házak 1805­ben készültek el. 21 A beilleszkedés kezdeti nehézségei után hamarosan a szőlőmű­velés lett a németek egyik fő gazdálkodási ága. A 19. század elején jelentős le­gelőterületeket törtek fel szőlőszaporítás céljából. 22 A község területén levő, de a

Next

/
Oldalképek
Tartalom