Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Babics András: A 18. századi úrbéri viszonyok a dárdai uradalomban

1. Külőfalu (?), 2. Szőkéd, 3. Birján, 4. Lothard, 5. Kassa, 6. Petra (Rácpetre), 6. Magyarpeterd, 7. Herend, 8. Mólom, 9. Boly (Németboly), 10. Tites (Ráctöttös), 11. Virágos, 12. Borjád, 73. Kisbudmér, 14. Nagybudmér, 15. Belvárd, 16. Jakabfalu, 17. Iván (Ivánbattyán), 18. Iván (Drávaiványi), 19. Palkonya, 20. Kövesd (Villánykövesd), 21. Vákánya (Vókány). V. üszög és Egerszeg vidékén kapott adományt 1702-ben özv. Bucheimbné Mária ferézia. Ez a család azonban nem tudott jelentősebb uradalmat kialakítani ebben a térségben: csupán az utód gróf Pálffy-családnak sikerült ez. A Pálffyak szervezték meg a Pécs melletti üszög központtal az ún. üszögi uradalmat. Ennek az uradalomnak a területén az alábbi települések voltak: 1. üszög, 2. Egerág, 3. üdvard (Pécsudvard), 4. Tengerin (Tengeri), 5. Egerszeg, 6. Monyorósd, 7. Bodon (Srklósbodony), 8. Szentmárton, 9. Babarcz, 10. Szőllős (Babarcszőllős), 11. Szava, 12. Csarnóta, 13. Turony, 14. Bisse, 15. Dencsháza, 16. Katádfa, 17. Szentgál, 18. Szentiván, 19. Gerde, 20. Rugásd. 21. Kiskozár, 22. Személy. Az üszögi uradalom a 18. század folyamán a Batthyány-család tulajdonába került. VI. Hadi érdemeikért kapták Veteránt János és Frigyes, valamint örököseik a dárdai uradalmat — még 1700-ban. Az uradalom eleinte az alábbi településekre terjedt ki: 1. Dárda, 2. Matty, 3. Haraszti, 4. Gordisa, 5. Old vagy Újtó, 6. Kásád, 7. Benge, 8. Petárda, 9. Karancs, 10. Beremend, 11. Kácsfalu, 12. Bolman, 13. Mais. A Veterániak nem sokáig tartották .ulajdonukban az uradalmat. Herceg Eszterházy Pál nádor megvásárolta tőlük. Az Eszterházyak ugyanis Baranya szomszédságában voltak. Pál herceg 1692-ben megkapta a dombóvári uradalmat, s ezzel is az ország egyik leggazdagabb földesurának mondhatta magát. 1686-ban elesett Buda vára, 1686. október 22-én Pécs, október 30-án Siklós. 1687. augusztus 12-én a nagyharsányi csatában a török hatalom magyarországi csapatai döntő vereséget szenvedtek. A harcok azon a területen folytak, ahol a birtokszerző hadfiak: Savoyaí Eugén herceg, Veterán! János, Batthyány Ádám, Eszterházy Pál szereztek érdemeket, prémiumként, nagybirtokaik gyarapítására. Lipót király 1689. december 8-án királyi herceggé nevezte ki elsőszülöttségre alapított hitbizományi jogalkotással Eszterházy Pál nádort. Pál már elmondhatta magáról, hogy vagyonának értéke meghaladja a kétmillió forintot. A család első nagy vagyonszerzője azonban nem ő, hanem Eszterházy Miklós gróf volt, aki apjától, Eszterházy Ferenctől még csak a galántai birtokot örökölte. Második házassága után tett szert észak-magyarországi birtokokra. Ebből a házasságból született 1635-ben az a Pál herceg, akiről előbb szó volt, aki családi vagyonnal eljutott Dél-Baranyáig és nagy szerepet játszott Dél-Dunántúl e részeinek újjászervezésében, gazdasági talpraállításában és betelepítésének megkezdésében. Az Eszterházyak dombóvári, szentlőrinci, dárdai uradalmaihoz hasonló szerepet töltöttek be a Batthyány-család bólyi, sellyei, siklósi, üszögi uradalmai, továbbá a Habsburg-család beliyei uradalma, a pécsváradi apátság (később a budai egyetemi alap) uradalma; kisebb-nagyobb különbséggel az egyházi uradalmak (püspöki, káptalani, papnöveldéi székesegyházi uradalmak; a püspöki helynöki, kispréposti, őrkanonoki uradalmak, továbbá a Vallásalap uradalmai). A világi földesurak befolyása és hatalma különösen biztosíték volt arra, hogy a töröktől a harcok során letarolt terület népileg és gazdaságilag is minél előbb helyreálljon. Ez nemcsak államérdek, hanem földesúri érdek is volt. A kamara és 12. B. Helytörténetírás 1981 177