Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Nagy Lajos: Az 1710. és 1713. évi pécsi pestisjárvány

Liebl a szolgálatba lépéstől számított tizedik napon meghalt pestisben. Felesége az újszülött leányukkal és egy nagyobb leánykájuk, akit még reménykedve kimentett a szőlőjükbe, mind vele egy napon halt meg. A még megmaradt fiuk négy nap múlva követte őket a sírba. Anrath is augusztus 14-én kapta meg a pestist; betegen is tovább dolgozott, bár a kifakadt, gennyes búbja sok gyötrelmet okozhatott neki. Meggyógyult és október 21-én haza is mehetett. Az állását november 4-én mondták fel egy darabosan fogalmazott mondattal: ,,A seborvos a mai napig kap fizetést, ezután már nem". Az ígért fizetést azonban nem kapta meg azonnal. Az elvesztett városi számadáskönyvhöz mellékelt 49. számla szerint az ígért havi 6 forint fizetés helyett Anrathnak heti 4 forintot számfejtettek, tehát annyit kapott, mint amennyit Lieblnek ígértek. Még a szolgálatban töltött idejét is lazán állapították meg, mert az augusztus 9-e és november 4-e között eltelt nem egészen 13 hetet 14-nek számolták. A Mezler városi pénztáros által benyújtott és Stebhan Beimdaller városbíró által aláírt kiutalási engedélyre rávezették, hogy Anradt (!), a volt „Pest Chyrurg" mind a 14 hetet a kórházban töltötte, mint „Exponierter Veldtscherer", azaz kihelyezett felcser. Mint említettük, Anradt október 21-én már hazament a lakására, tehát csak tíz és fél hetet töltött a lazaretban. A város ügykezelésében ilyen nagyvonalúsággal egyetlen más esetben sem találkoztunk. Valószínűleg csak ezzel a pestises pokolból szabadult, betegen is helytálló seborvossal tettek kivételt. Az Anrathnak járó pénzt két részletben fizették ki. 1713. december 31-én 20 forintot vett át.

35 A fennmaradt 36 forint kiutalását Beimdaller 1714. január 18-án engedélyezte és a seborvos 29-én nyugtázta.

30 A seborvosokról már említettük, hogy a társadalmi ranglétrán még az orvosdoktoroknál is alacsonyabb fokon álltak. A pestis iratai között elszámolás céljából Anrathnak minden receptje megmaradt: valamennyit szép, kiírt írással jegyezte le, hibátlan latin szaknyelven. Német nyelvű fogalmazványai is kifogástalanok. Ha elszámolásait és feljegyzéseit összehasonlítjuk a korabeli, más foglalkozást űző iparosok darabosan fogalmazott és nehézkezű írással rótt számláival, az intelligencia szintjükben mutatkozó különbséget feltűnőnek találjuk. A seborvosokról az orvostörténeti szakirodalomban is, mint iparosokról írnak, akik a szakmai alapismereteiket ugyanúgy gyűjtötték össze, mint a többi mester inasai és segédei. Szakmai vizsgát Magyarországon csak Mária Terézia uralkodása idejétől követeltek meg tőlük. Hogy Anrath és Liebl milyen anyagi javakkal rendelkeztek, honnan merítették, hogyan bővítették a szaktudásukat, nem tudjuk. Liebl családja kihalt, emléküket csak a pestis idején feljegyzett néhány sor őrzi. Anrath 1722-ben már halott volt; özvegye akkor a mai Jókai tér 7. sz. ház telkén lakott egy kisebb épületben és újra férjhez ment. Hagyatékáról a levéltári anyagban nem találtunk feljegyzést, ezért az ő életéről, vagyoni helyzetéről és az esetleges könyvtáráról sem tudunk semmit. A 18. század elején Pécsen élt seborvosok közül Jobannes Michael Kellerrői gyűjthettük össze a legtöbb adatot. Ezeket a Városi Tanács levéltári anyagában találtuk a vagyoni összeírásokban, a tanácsülési jegyzőkönyvekben és a Kellerék hagyatéki iratait tartalmazó külön kötegben. Az adatokat tájékoztatás céljából közöljük. 1707. március 9-én a Városi Tanács jegyzőkönyve így említi meg Keller polgárrá fogadását: ,,

Johann Michl Keller seborvos aki a bajorországi Rottenbuchban született, pécsi polgár lett és letette az esküt". A városi számadáskönyv szerint a felvétel díját, 2 forint 50 dénárt, aznap befizette. Az 1713-ban bekövetkezett haláluk idején Keller kb. 30 éves volt, a felesége kb. 45.

37