Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Nagy Lajos: Az 1710. és 1713. évi pécsi pestisjárvány
Von Terlichscron tehát 1715. május 17-én, a végső elszámoláskor pénzben semmit: sem kapott a kezébe az orvos lakbére fejében, sőt 42 1/2 dénárral tartozott a városnak. A seborvosok Von Minzenriedt Pécsre érkezéséig Baranyában orvos doktor nem működött huzamosabb ideig. Korábban említettük, hogy az egyik 1712. évi tanácsülési jegyzőkönyv céloz már itt járt orvosokra. A hivatalos iratokban más nyomuk nincs. Bizonyára csak jövő és menő, helykereső emberek lehettek; talán az abban a korban gyakori, kétes egzisztenciájú csodadoktorokból is járt itt néhány. Leírhatjuk, hogy von Minzenriedt ideérkezése előtt, majd a távozása után még évtizedeken át Pécsen és Baranyában is a seborvosok foglalkoztak elsősorban a gyógyítással. Az itt fennmaradt magyar nyelvű iratok ,,Borbely"-nak, ,,Borbelly"-nak írják a foglalkozásukat, ami után a magyarok közül többen a családi nevüket is kapták. A latin iratokban ,,chyrurgus"-nak, a németekben hol ,,Barbier"-nek, hol ,,Feldscherer"-nek, vagy ,,Veldscherer"-nek említik őket. A pestis idején a kórházban gyógyító, német anyanyelvű Anrath seborvos következetesen ,,Pest Barbier"-nek írta a foglalkozását. Ezt a megnevezést bizonyára a német nyelvterületről hozta, ahol a pestiseseket gyógyító orvost ,,Pestartz"-nak nevezték. A seborvosok borbélyok is voltak, törött csontot, ficamot is raktak, tályogot, kelést is nyitottak, fogat is húztak, és volt, aki nyilvános fürdőt tartott fenn. Csak egyszerűbb, veszélytelen orvosságokat írhattak fel receptre. Ahol nem volt patikus, ott a seborvos kézigyógyszertárat tarthatott. A gyógyító munkaköröket 1713-ban még szigorúan elhatárolták, ezért a pestiskórházakba az akkor legjobbnak tartott gyógyeljárások alkalmazása érdekében egy-egy orvosdoktort és seborvost kellett volna helyezni. Az orvosdoktor ugyanis sebet nem nyithatott, az ő feladata a diagnózis megállapítása, a gyógyszeres kezelés és, ha a szükség úgy kívánta, a seborvos tevékenységének az irányítása volt. Ha orvosdoktor volt a közelben, a seborvos gyógyszert nem rendelhetett, önállóan nem gyógyíthatott. Ilyenkor még a tályognyitást is csak az orvos utasítására végezhette el. A kapcsolatukat így jellemezhetjük: a seborvos az orvosdoktor műszeres keze volt, mert ő maga nem ejthetett sebet. Pécsen 1713-ban csak egy orvosdoktor tevékenykedett: von Minzenriedt. Az Egészségügyi Tanács és azon keresztül a pestis elleni védelem irányítása őt a kórházon kívül maradásra kényszerítette, ezért szükségmegoldásra kényszerült. A seborvosoknak és fürdősöknek már 1713 előtt is volt céhe Pécsen. 3 ' 1 Az Egészségügyi Tanács az alakulása napján, augusztus 7-én a pestiskórházba szerződtetett egy seborvost: Joannes Georgius Lieblt. A másik seborvos Joannes Fridericus Anrath két nappal később tette le az esküt von Minzenriedt kezébe. A veszélyes munkára általában önként jelentkeznek, akik vállalják. Közvetlen adatunk nincs, hogy a seborvosok önként jelentkeztek volna. A kórház lelkésze később leírta, hogy a maga milyen körülmények között jelentkezett az életveszélyes munkára. Valószínűleg a seborvosokat sem kényszerítették a kórházi szolgálatra. A seborvosok közül az életben maradt Anrath csak heti 4 forintot kapott. Jövedelme még így is jócskán elmaradt von Minzenriedt doktorétól. Arra az aránytalanságra sem találtunk magyarázatot, hogy a szolgálatba lépésükkor a pestisesek gyógyításában már járatos Lieblnek miért ígértek heti 4 forintot, ugyanakkor a kisebb gyakorlatú, de mégiscsak nagy veszélyt vállaló Anrathnak csak havi 6 forintot.
