Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Nagy Lajos: Az 1710. és 1713. évi pécsi pestisjárvány

ráh/ augusztus 14-én már ítéletet hozott, azonban a pécsi Egészségügyi Tanácsban az ő hívei nem viseltek tisztséget, így nem is szólhattak az orvos ellen. Az eddig feltárt dokumentumok szerint a Székesfehérvárra menekült püspöknek-''"' nem volt érdeke az orvos leváltatása az Egészségügyi Tanács éléről, ezért Benua hatalmaskodó kezdeményezésére kell gondolnunk. Henricus Ladislaus Benua a vármegye ülési jegyzőkönyve szerint 1711-ben még a Caprara birtok praefectusa volt,

21

' majd 1712-ben a püspök szolgálatába lépett.'7 Az Egészségügyi Tanács 1713. szeptember 21-i üléséről készült jegyzőkönyv is bizonyítja, hogy a tiszttartó időnként tájékoztatta a püspököt a pécsi eseményekről és saját sáfárkodásáról. A fennmaradt adatok szerint Benua csak a püspök érdekeit képviselte és olyan nyersen, mint ahogyan a katonás és sokszor kíméletlen ura elvárta tőle. Hogy mennyire nem az emberek érdekelték, arra jó példa a pécsi városbíró 1713. decemberében benyújtott kérelmére adott válasza. A városbíró a püspök távolléte miatt a tiszttartótól kért engedményeket a földesúrnak járó szolgáltatások alól. Kérelmében hivatkozott a kórház fenntartása miatt támadt többletkiadásokra, az iparosoknak a város lezárásából származó kárára, és a szőlősgazdákat sújtó rossz időjárásra. A sok kár miatt a lakosságnak már kenyere is alig volt. Benua a tett engedményeket ezzel indokolta: ,,A püspöknek nem érdeke, hogy a város teljesen üres legyen".8 Szakmai oldalról nézve von Minzenriedt helyesen járt el, amikor augusztus elején a járvány elleni hatékony intézkedés érdekében magának tartotta meg az elnöki tisztséget. Benuát viszont még a vármegye ülése is, mint a püspök teljhatalmú helyettesét (,,plenipotentiarius") hízelegte körül.1 Az Egészségügyi Tanács alakulásakor az orvos önmagának ártó taktikai hibát követett el, amikor nem ezt a hiú és hatalmaskodó embert ültette az asztalfőre. Az Egészségügyi Tanács szellemi irányítója továbbra is von Minzenriedt maradhatott, mert a később hozott határozatok is szakszerűek voltak; önállóan is intézkedett, mert Csizmadia János fiának 10 forintot elengedett a kezelési díjakból. Már két hónapja senki sem betegedett meg Pécsen pestisben, amikor az orvos és a gyógyszerész a kórházból nekik járó tartozás („Lazareth schuldt") megfizetését kérték a várostól.'

5

" A tanácsülés türelmet kért von Minzenriedttől, amíg von Terlichscron, a lakása gondnoka megérkezik valahonnan és azt is bevonhatják az elszámolásba. Az orvos újabb kérelmére március 9-én ugyanezt a választ adták. Az elveszett 1714. évi városi számadáskönyv számlaanyagában nem találtuk nyomát, hogy a város az orvosnak megadta volna az adósságát. Ennek a későn kért kárházi tartozásnak még az eredetét sem tudtuk tisztázni. Az 1714. január 26-án tartott megyegyűlésen meglepő fordulat következett be az orvos ügyében. Idézzük a jegyzőkönyvet: „Felolvasták a doktor úr kérvényét, omelyben a hátralékban maradt fizetése kiutalását kéri. Tekintettel a nép nagy nyomorára, csökkentenünk kell az állandó, terhes kötelezettségeinket, ezért a tekintetes Vármegye ennek a doktor úrnak a fizetését nem akarja tovább folvósítani. Elrendeljük, hogy a pénztáros úr a hátralékot a folyó január hó végéig járó fizetéssel együtt az ezévi költségvetés terhére rendezze. Ezt a püspöki tiszttartó úrnak nagyméltóságú felettes ura tájékoztatása céljából megküldjük". A felmondásra több magyarázatot nem találtunk. Az ülést nem a tisztségébe viszs?ahelyezett Madarász alispán vezette, hanem a helyettese, Bana János. A jelek szerint Bana semleges volt a főispán püspök és az alispán egzisztenciális harcában. Pécsen ugyan 1713. végére megszűnt a pestis, de Baranya

11 és Somogy

12 falvaiban a következő évben is pusztított. Az orvos hiányozhatott a vármegyéből. Ha