Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)
TANULMÁNYOK ÉS DOKUMENTUMOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: A dualizmuskori iskolaállamosítási törekvések nemzetiségpolitikai vonatkozásai Baranyában (1898, 1906)
gyar lakosa volt, vagy 10%-kal több a magyar a nemzetiségi lakosnál. (Bodolya, Dunaszekcső, Jágónak, Kiskőszeg). //. Magyar többségű községek, \amelyeknek nincsen jó elemi népiskolájuk : Bá nos, Besence, Bisse, Bisztrice, Bodolya 1 , Csarnota, Cz'inderibogád, Czun, Dunaszekcső, Egyházbér, Gyümölcsény, Hidvég, Jágónak, Ipacsfa, Kiskőszeg, Nagypeterd, Pölöske, Sepse, Sósvertike, Tormás, Vázsnok, Dencsháza. A felmérés szerint ezekben a községekben működő felekezeti iskolák a lakosság szegénysége miatt rosszul működnek. Tanító nincs a többségében, hanem a lelkész tanít is és ellátja az egyházi feladatokat (ún. lelkésztanítóság). A következő kategória: ///. Tiszta magyarlakta községek, [amelyeknek szegénysége miatt a felekezeti népiskolák alacsony nívón, sokszor pedig egyáltalán mem működnek : Aderjás, Ronádfa, Hernádra', Sumony, Nyugotszenterzsébet. Egyetlen tanítót sem tudtak fizetni, a lelkész látta el a tanítói feladatokat. Az iskolák többször bezárták kapuikat. /V. Tiszta nemzetiséglakta falvak, amelyek magyar ^nyelvű állami népiskola megnyitását kérték és annak alapításához anyagilag \is hozzájárulnak : Hidor már 1894-ben kérte egy állami iskola felállítását. Hasonló szándékot mutatott Gödre, Jakabfalu és Kiskőszeg. Azonban az államosítási akoió felmérő munkája során az anyagi hozzájárulást visszavonták. így csak Hidor maradt e kategóriába, lemondva az anyanyelvi tanítás lehetőségéről. A VKM illetékes tanácsosait meglepte a nemzetiségi nyelvtanítás helyzete, ez a baranyai elemi népiskolák államosításának szorgalmazására sarkallhatta volna őket, ha ideológiai törekvéseiknek engedhetlek volna teret. Erre azonban nem került sor. 1898. június 30-án a felterjesztett 127 község iskolaállamosítási tervére a VKM leirata a megyei vezetést alaposan megdöbbentő és lehangoló választ adott. A leirat hangjában a buzgó főispán tán maga is megérezte, hogy államosítási előterjesztésükben minden racionális meggondolást túlléptek. A nagy igyekezetben nem vették észre, hogy a felmérést a kormányzat az országos tájékozódáshoz kérte be, s nem tekintették a felterjesztett helyzetet belátható időn belüli iskolaállamosítási program alapjának. A leírat bevezetőjében a következőket tartalmazta a további munkálatokra vonatkozóan: „...teljesen osztozom méltóságod azon nézetében, mely szerint, bölcs kormányzata alatt álló vármegyének nemzetiségi viszonyali és népiskoláinak elhanyagolt állapota szükségessé teszik e vármegyében mentül több állami iskola létesítését. Azonban tekintettel az ország minden részében megnyilatkozó és elodázhatatlan népiskolai szükségletekre, a méltóságod által felterjesztett kimutatásban felsorolt községek közül ez idő szerint csak: Babarc, Kassád, Kernend, Lancsuk, Lipova, Magyarbóly, Nádasd, Püspöklak, Szederkény, Dencsháza községeket tartom olyan helyeknek, ahol az állami elemi iskola szervezése elsősorban szükséges . . ." A miniszter döntését meg sem indokolta, ezért valamennyi községet, amelyben az állami iskola felállítását kivitelezhetőnek tartotta, megvizsgáltuk olyan szempontból, hogy vajon milyen anyagi és politikai meggondolás lehetett a döntésben? E vizsgálatunk sommás eredménye a következő: Babarc: esetében a 174 lelket számláló kisebbségben lévő magyar lakosság nem tudja iskoláját fenntartani. A meglévő iskolaépületet átengedte állami iskola céljára, s csak a személyi kiadások fizetését kérte az államtól.
