Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS DOKUMENTUMOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: A dualizmuskori iskolaállamosítási törekvések nemzetiségpolitikai vonatkozásai Baranyában (1898, 1906)

felfogására. Majorossy polgármester 1898. február 20-i felterjesztésében többek között a következőket írta: . . . Pécs községi iskoláiban nemcsak a horvát (úgynevezett bosnyák) és német lakosság magyarosodott el, hanem ezen iskolák a messze Vidékre is kiterjesztik áldásos hatásukat e tekintetben, mert az iparos tanoncok, akik a megyéből idejővén jóformán mit sem tudnak magyarul, vagy a vidékről és messze távolról a bányák miatt is beözönlőit különböző ajkú (német, szerb, sokac, vend, tót, cseh, morva stb.) lakosság gyermekei is rövid idő alatt magyar ajkúvá alakulnak át. Nagyon fontosak magyar nemzeti szempontból iskoláink még azért is, mert a szomszédos Szlavónia magyar lakosai is, nehogy gyermekeik egészen elhorvátosodjanak, ide küldik, igen szívesen gyermekeiket, azonban mindég nem találhatnak helyet iskoláinkban ezen túlnépesedés miatt... Nemcsak kívánatos tehát, hanem nagyon is szükséges volna — úgy a megyében — mint elsősorban Pécsett, mint úgyszólván Magyarország igen fontos határvárában, több állami óvodát és elemi iskolát létesíteni, sőt polgári iskolát, vagy alsóbb fokú gimnáziumot — magyar nemzeti szempontból mielőbb alkotni, mert az itteni középiskolák nem fogadihatnak be annyi tanulót az alsó osztályokba, mint amennyien szívesen jelentkeznének a magyar nyelv elsajátítására a régi gyakorlat szerint (t.i. korábban, a városba özönlés előtt. Sz. L.) Horvát—Szlavón országból is . . " A tanfelügyelő véleménye szinte szószerint megegyezett a város vezetőinek véleményével. ,,A magyar nemzeti szellem kisugárzásának lehetőségeit" tartotta az iskolaállamosítás legfontosabb mozzanatának. Javasolták Pécs valamennyi községi elemi népiskolájának államosítását, természetesen minél kevesebb anyagi hozzájárulást helyezve kilátásba. Az államosítás feladatainak szempontjából Baranya vármegye községei a felmérések alapján a következő csoportba kerültek: /. Községek, amelyekben ta magyar elem kisebbségben van és nincs magyar tannyelvű iskola : Áta, Bár, Babarc, Barátúr, Borjád, Dárda, Devecser, Doboka, Drávaszentmárton, Eugenfalva, Fazekasboda, Féked, Geresd, Godisa, Gödre, Hásságy, Hidasd, Jakabfalu, Jánosi, llocska, Ivándárda, Kaán, Kassa, Kácsfalu, Kassád, Kátoly, Kernend, Kisbudmér, Kisdárda, Komló, Korpád, Köblény, Kökény, Kövesd, Lancsuk, Laskafalu, Lipova, Liptód, Lőcs, Magyarbóly, Nagysarros, Mais, Marázó, Marocz. Mekényes, Monostor, Manyarod, Nagyág, Nagybudmér, Nagyhajmás, Nagynyárád, Nádasd, Németi, Németmárok, Németbóly, Németpalkonya, Nyomja, Óbánya, Ófalu, Okorvölgy, Olasz, Orfű, Oroszló, Pálé, Petárda, Pogány, Pacsa, Pusztafalu, Püspöklak, Ráczgörcsöny, Ráczkozár, Ráczmecske, Rácpetre, Rákos, Rácztöttös, Sarok, Somberek, Szabar, Szajk, Szalatnak, Szágy, Szárász, Szederkény, Szentgyörgy, Szentistván, Püspökszentlászló, Hercegmárton, Szopok, Szőkéd, Szűr, Tekerets, Tófű, Torjác, Udvar, Udvárd, Üjbezdán, Versend, Véménd, Virágos. Kilencvenkilenc község, amelyek nemzetiségi többségű lakossága az anyanyelvét szabadon gyakorolta, s a kisebbségben lévő magyar lakosság egyáltalán nem rendelkezett magyar nyelvű iskolával. Perdöntő bizonyíték ez arra vonatkozóan, hogy a nyelvi magyarosítás, különösen pedig az ún. „erőszakos magyarosítás" alig érintette a gyakorlatban ^tekintettel a községek autonómiájára az iskolaügyben) az iskoláka;. A következő szektorban vizsgált falvak népoktatása az egykorú terminológiában a „magyar többségű" falvakhoz tartozott. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ha a lélekszám adatait és az anyanyelv adatait vizsgáljuk, akkor a következő 22 község közül négy vegyes nemzetiségű, ötven-ötven százalékban nemzetiségi, illetve ma-