Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Fűzi János: Megjegyzések gróf Károlyi Gyula reakciós birtokpolitikai tevékenységéhez a harmincas években
— a csendőrök nagy része nem ismeri a lakosok nyelvét, németül sem tud, így elszigetelődik, a legszükségesebb felvilágosítást nem kaphatja meg. A hiányosságok kiküszöbölése végett a megyefőnök aztán nemcsak a lakosság nyelvét beszélő és a vidéket ismerő csendőrök számának szaporítását tartja szükségesnek, hogy a személy és vagyonbiztonságot annál eredményesebben (zuverlässig) fenntarthassák, hanem olyan intézkedést is javasol, ami saját jelentéséből logikusan nem következne. Ugyanis azt írja jelentésében, hogy a csendőrséget az általános közigazgatással kapcsolatba 'kell hozni, és, hogy a csendőrség egyes osztagait az illetékes járási főbírók megkereséseinek (eredetiben Anordnung) teljesítésére kötelezzék, A megyefőnök tehát nem írja meg a csendőrség tevékenységével kapcsolatos kifogások nagy részét, nem beszél a lakosság ellenszenvéről sem, egy szót sem olvashatunk arról, hogy a veszélyes helyéket és a veszélyes helyzeteket a csendőr igyekszik elkerülni, hogy szolgálatát formálisan látja csak el. Viszont éppen a minden indoklás nélkül előterjesztett azon javaslata, hogy a közigazgatási hatóság meghagyásainak teljesítésére kötelezzék a csendőrséget, mutatja, hogy a megyefőnök is egyetért a főbíróival, csak nem meri - talán az éppen ekkor lezárult „mohácsi kicsapongási" vizsgálat miatt — nyíltan javasolni a csendőrség pandúrosítását. A Baranyában másfél (egyes országrészeken két) éves csendőr—pandúr kérdést az év végén úgy oldják meg, hogy a pandúrságot országosan megszüntetik és egészen 1867-ig a csendőrség marad az egyedüli közbiztonsági szervezet. 1 ' 0 4. Egyes rétegekre vonatkozó ppeciális közbiztonsági intézkedések. A neoabszolutizmus alatt — különösen az elején — közbiztonsági okokból fokozottabban ellenőrzik a távolabbra utazókat, és az olyan munkát végzőket, aikik foglalkozásúik miatt szinte állandó jelleggel lakott településen kívül tartózkodtak. Már a szabadságharc alatt a Windischgrätz vezette császári haderő által megszállt területeken szervezkedő osztrák katonai igazgatás megszigorítja az utazásokra fennállott szabályokat. Hogy e szigorításokat megérthessük, röviden ismertetni kell az 1840-es évek idevágó magyar szabályait. Közbiztonsági érdekből - mivel a személyazonosság igazolására alkalmas okmánnyal a lakosság nem rendelkezett — minden országon belüli távolabbi és Magyarországon kívüli utazáshoz útlevelet kellett az utazónak kérnie. 180 A feudáliskor! magyar útlevél elsősorban abból a célból teremtődik meg, hogy ,,a gonosztettek akadályoztassanak az által is, hogy a magokat rosszra szánt emberek ... ne barangolhassanak". 1 '^' Ebből következik, hogy útlevelet a gyanús elemek, a bűnözők nem kaphattak, ls- és vannak olyanok is, akiknek közeli útjukhoz, ill. foglalkozásukhoz is útlevéllel kell rendelkezniük. így pl. a szabadságos és a leszerelt katonáknak minden esetben útlevéllel kell bírniuk, továbbá a vásári (búcsúi) mutatványosok és állatmutogatók csak helytartótanácsi vagy a magyar kancellária által kiállított útlevél birtokában működhettek Magyarországon. (A feudáliskori útlevél tehát nem felel meg a mai útlevélnek, hanem bizonyos esetekben a mai ipari-, illetve működési engedélyt, Magyarországon belüli utazásoknál pedig a mai személyi igazolványt pótolja. A feudális kor emberének ugyanis általában nincs szüksége a személyazonosság igazolására szolgáló okmányra. A lakosság nagy része szülőfalujában (városában) nő fel, és ritkán utazik távolabbra. A közeli településekre történő utazások során pedig mindig akadtak ismerősök, akik szükség esetén kilétét igazolni tudták. Egyedül a távolabbi utazásoknál volt szükség valamiféle igazoló irat-