Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Fűzi János: Megjegyzések gróf Károlyi Gyula reakciós birtokpolitikai tevékenységéhez a harmincas években

ra. Mivel ezek ritkán fordultak elő, nem vált szükségessé, hogy minden felnőttet ellássanak ilyen okmánnyal.) Magyarországon (Erdély, Horvát-Szlavónia és Fiume is ide értendő) belüli utazásokhoz a szolgabíró, az osztrák császárság tartományaiba az alispán (távollétében a főjegyző), ezeken kívüli területekre szándékolt utazásokra a helytartótanács és a magyar kancellária jogosult kiállítani az útlevelet. Az iparoslegények (-segédek) Magyarországon belüli vándorlásához elegendő a szolgabíró kiállította vándorkönyv. Országon kívüli vándorlásukhoz nekik is meg kellett szerezni — a vándorkönyv mellé — a megfelelő útlevelet. Az útlevelet rendszerint egy útra adják, iparoslegények és kereskedők pedig legfeljebb egy évi időtartamra kaphattak útlevelet. Azoknak, akit a szolgabíró (illetve az alispán) személyesen nem ismert, a községi elöljáróságtól kapott bizonyítvánnyal, vagy a szolgabíró (illetve alispán) által ismert egyénnel kell igazolni utazásuk szükségességét és becsületességüket.

183 Felhasználja a feudális kor állama az útlevelet a munkaerőcsábítás megakadályozására is. Az 1840. évi IX. tc. 37. §-a ugyanis kimondja, hogy ,,aratót, nyomtatót vagy cséplőt rendes útlevél nélkül, a munkásnak lakhelyén kívül, bárki is felfogadni ne merészelje". E rendelkezés célja az volt, hogy a gabona aratására, cséplésére, nyomtatására szerződött munkásokat ne lehessen kedvezőbb feltételek felajánlásával más gazdaságba átbocsátani. Ha ez mégis megtörtént volna, a szolgabíró a munkásokat az első szerződés szerint munka elvégzésére kényszerítheti és ha az átcsábító gazdaság útlevél nélkül alkalmazta őket, semmiféle kártérítést nem igényelhet. Windischgrätz már 1848. december 19-én elrendeli, hogy a megszállt Pozsony megyében és városban kiállított útlevelek csak akkor érvényesek, ha a katonai parancsnokság láttamozza, továbbá, hogy a pillanatnyilag itt tartózkodó, de nem itt lakó belföldieknek és a külföldieknek egyedül csak a katonai parancsnokság jogosult megadni a tartózkodási engedélyt. Ezért az ilyeneket össze kell írni, közülük a gyanúsakat a hadseregnek át kell adni. A rendelkezés végrehajtásáért minden ,,házbirtokos" felelős; ha tartózkodási engedéllyel nem rendelkezőnek ad szállást, hadbíróság vonja felelősségre. Ezt a szabályozást a később meghódított területekre is kiterjesztik.

1 A tavaszi hadjárat megindulása előtt p,ár nappal, március 26-án Windischgrätz átfogóan szabályozza az útlevelek kiadását. Magyarországi utazáshoz az útlevelet a lakóhelyi elöljáróság jó érzelműséget és megbízhatóságot tanúsító bizonyítványa alapján állíthatja ki az alispán, illetve a városi tanács. (Magyarországon belüli utazásnál a szolgabíró is kiállíthatja az útlevelet, ha a megyeszékhely az utazni szándékozó lakóhelyétől távol van.) Az így kiállíto':t útlevelet a katonai parancsnoksággal is láttamoztatni kell. Mégpedig — Magyarországon belüli (azaz a császáriak megszállta magyar országrészbe történő) utazásnál a legközelebbi katonai parancsnokkal, — az osztrák császárság tartományá(i)ba történő utazásnál a katonai kerületi (vagy állomás) parancsnokkal és ezen felül a királyi biztossal. A külföldre — azaz Magyarországon és az osztrák császárságon kívülre — szándékolt utazásoknál a megbízhatósági igazoláshoz a városi tanács vagy a megye által kiállított bizonyítvány szükséges, melyet az illetékes királyi biztossal is láttamoztatni kell. Magát az útlevelet az Ideiglenes Polgári Közigazgatás (ez a szerv látta el a megszállt magyar országrész kormányzati feladatainak nagy részét Windischgrätz idején) állítja ki és a budai katonai kerület parancsnoksága láttamozza. Ez a szabályozás értelemszerűen alkalmazandó a vándorkönyvekre is, azonban a megbízhatóságot itt elsősorban a munkaadó vagy a céh igazolja.

1

^