Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Fűzi János: Megjegyzések gróf Károlyi Gyula reakciós birtokpolitikai tevékenységéhez a harmincas években

olvasása közben, hogy tart — tán egzisztenciáját félti — a csendőrtiszttől.) A jelentés második részében a városi kapitány is rácáfol a csendőrség igen célszerű és üdvös voltára. Azt írja ugyanis, hogy a csendőrök nemcsak a korcsmákat ellenőrzik, hanem a magánházakba is bemennek, ha ott „mulatságot tapasztalnak és ha nem is hajtják szét a vendégeket, egyedül 'már megjelenésük is elég larra, hogy a mulatók tökéletesen lehangolva szétoszoljanak". összefoglalva csak annyit, hogy egyetlen főbíró sincs megelégedve a csendőrség szervezetével, működésével, magatartásával és tevékenységük eredményével. Ez kitűnik a jelentéseik azon részéből is, melyben a szükségesnek tartott változtatásokat ismertetik. Főbb javaslataik: a) Rendeljék a csendőrséget a főbírók alá, minden más hatóság csak a főbírón keresztül igényelhesse a csendőrség beavatkozását. Ezzel megszűnne az a visszásság, hogy az eseményeket (sokszor büntető-) jogilag közcsendőr, vagy altiszti rendfokozatú parancsnok minősíti. A helytelen minősítés - amit a nyelvismeret hiánya is elősegíti — „gyakran szerencsétlen összeütközések forrása". De az is tarthatatlan, hogy a közigazgatási hatóságnak nincs befolyása arra, hogy a csendőrség hogyan, milyen módon hajtja végre a közigazgatási hatóság megkereséseit, hiszen sok esetben a végrehajtás módjától és eszközeitől függ, hogy a kiadott rendelkezésnek lesz-e eredménye. A közigazgatási hatóság szabhassa meg a végrehajtás módját is, javasolják. A pécsi főbíró tömören annyiban foglalja össze ezzel kapcsolatos javaslatát: „a járás kormányzatának vakon engedelmeskedjenek" a csendőrök. b) „Minthogy a magas kormány a csendőrökbe úgy látszik jobban bízik", azért legyenek olyan csendőrök is, akik ismerik a nyelvet, a vidéket, a nép szokásait — írja a pécsi járás főbírája, — de általános főbírói vélemény szerint jobban fizessék meg a pandúrokat, hogy ezzel tekintélyük növekedjék és gyarapítsák létszámukat is. c) A csendőrök (a pandúrokhoz hasonlóan) levélhordásra, adóbehajtásra is felhasználhatók legyenek — ha a pandúrság megszűnne. d) Kötelezzék éjjeli őrszolgálatokra, a magános épületek átvizsgálására és az erdők átkutatására a csendőröket. e) „Ne háborgassa a békés polgárt... családi körében" mert ez „a lakosság kedélyét a csendőrintézet ellen igen felingerii". A főbírói jelentések lényegét igen növiden abban lehetne összefoglalni, hogy ha már fenn kell tartani ezt az idegen zsandárságot, akkor pandúrosítani kell, mind a személyi állománya, mind a szervezete és működése tekintetében, mert a jelenlegi formájában a csendőrség hivatását nem képes betölteni. A megyefőnök a soproni kormányzati kerülethez intézett felterjesztésében azonban mindez már annyira jól csomagoltan szerepel, hogy ha nem látta volna az ember a járásbírók jelentéseit, azt hihetné, a csendőrséggel sem a közigazgatásnak, sem a lakosságnak nincs semmi baja. A megyefőnöki „kozmetika" a pécsi városi főkapitány kedvező véleményét általánosítva lerögzíti, hogy „a csendőrség kétségen kívül nagyon jó és célszerű intézmény" és különösen nagyobb helyeken és városokban a rend és a biztonság fenntartásában a legjobb eredményekkel tevékenykedik, mert a szárnyparancsnokok a legénységre jól ügyelnek és a viszonylag kis területű körzet is könnyíti munkájukat. A járásokban elhelyezett csendőrség eredményes tevékenységét „majdnem lehetetlenné" tevő tényezőkként az alábbiakat említi meg a megyefőnök: — a csendőrség jelenlegi létszáma, a helyi ismeret hiánya és az, hogy a járás területe nincs a csendőrök között felosztva, nem teszi lehetővé a célszerű őrjárat megszervezését,