Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos: Gyöngyös, Okor és Körcsönye folyók régi ártere a sellyei uradalom területén (Adatok Baranya megye régi vízrajzához)

szalmából, trágyából karókkal megerősített csíkgátakat raktak. A víz útját a réti halászok ősi szokása szerint beszűkítették és a nyílásokba varsákat, vagy csíkkasokat tettek. Az új malomnál összegyűjtött vizet aránylag keskeny, mintegy 6 láb széles nyíláson engedték rá a 3 kerékre. Egy-egy kerékre 2 láb szélesen folyt a víz.

35 A kerekek az így is kicsi szintkülönbség miatt csak a-lulcsapók lehettek. Eisenhut a vármegye mérnöke 1787-ben leírta, hogy a víz szintje a malom előtt csak 9 hüvelyknyivel („Zoli") volt magasabb, mint utána.

36 A víz szintjének a megemelése nem maradt következmény nélkül. A kiscsányiak és az oszróiak még abban az évben, 1782-ben panaszos levelet írtak a vármegyének. Amíg ugyanis az új malom épült, sem a Gyöngyös, sem a „Körtényes" vize nem „érkezett meg" a határukba. Amikor azonban a vajszlói tiszttartó az Almást és a „Szent Gállyi vizet" a besencei malomra vezettette, a víz megfordult és elöntötte a környék berkeit „egészen a sellyei határig". Egyben kérték, hogy a vizek rendezésére fordított vagy 600 napszámukat a vajszlói uradalommal fizettessék meg.

37 A panaszt 1783-ban kivizsgálták, kihallgatták a kákicsiakat is. Azok határában a faluhoz közel eső „Várhely-allyai rétek" kerültek víz alá. A „Vásár utt táján lévő völgyben" és a „Körcsönei pusztán" nem okozott kárt az áradás.

38 Kiscsányban a „Kossio nevű rétek" és a Zsenyei pusztán levő szántóföldek áradtak el.

38 A sellyei Batthyány uradalom még abban az évben (1783) felszólította Kossovics Imrét, a „Felséges Kamarához tartozó Vaiszlói Uraság" tiszttartóját, hogy az újra felépített besencei malom mellett a „Baranya vármegye által elrendelt zugot be ne tömesse, sőt tisztíttassa ki, különben a károkat ő rajta hajtatják be".

39 Kossovics bizonyára ezzel a felszólítással sem törődött. Két év múlva, 1785-ben a sellyei uradalom tiszttartója és a számvevője tartott szemlét az árvizes területen. A „Varga gatya" nevű hely közelében, a kiscsányi határban egy 148 lépés hosszú, 2 láb széles és ugyanolyan magas új gátat találtak. A kákicsiak, kiscsányiak, oszróiak és sellyeiek elmondták, hogy az a gát az ő földjeiket védi. A Gyöngyös, Almás és a Fekete víz megváltozott folyása miatt a sok víz így is elönti a kiscsányi „Zsenyei mezőt", a kákicsi „Várhely" legelőt, az oszrói „Domb" és „Homocska" legelőt, a sellyei „Lautsika" nevű rétet és a „Remete Legelőt".

40 1785-ben a főszolgabíró is felvett egy jegyzőkönyvet az árvíz ügyében. A fentieket állapított meg ő is.''

1 Még ugyanabban az évben a sellyei uradalom földesura, gr. Batthyány Lajos is megírta a Magyar Udvari Királyi Kamarának azt a levelet, amelyre korábban már hivatkoztunk.

33 Nemcsak az új, kamarai gazdatisztek tapasztalatlanságát és összeférhetetlenségét közölte a feletteseikkel, hanem leírta azokat a károkat is, amelyeket az uradalma határára épített új malom okozott a jobbágyainak. Legelők, rétek, szántók és erdők kerültek rendszeresen víz alá. Ha az áradások nem szűnnek meg, a jobbágyok magukat sem tudják fenntartani; már az igás állataiknak is alig jutott legelő. Minden maradt úgy, ahogy volt. Egy év múlva (1786) a vármegye a Királyi Tanácsnak küldött jelentést ebben az ügyben. A jelentés már nem a malmot okolja a károkért, hanem a csikasza helyeket és a kenderáztatókat. A korábban végzett mérnöki vizsgálat ugyanis megállapította, hogy az új malom kárt nem okozott. A mérnök javaslata szerint az oda folyó vizeken ne változtassanak, csak a csikasza helyeket és a kenderáztatókat, mint a vizeket elzáró akadályokat bontsák szét.

42