Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos: Gyöngyös, Okor és Körcsönye folyók régi ártere a sellyei uradalom területén (Adatok Baranya megye régi vízrajzához)
A Budáról küldött határozat várható volt: a halászó helyeket és a kenderáztatókat számolják fel, a malom maradjon addigi állapotában. A Királyi Tanács tagjai nem tudhatták, hogy az Okor és a Körcsönye ágaiba már közel egy évezrede állítottak vejszeket és még régebb idő óta raktak le csikkasokat és varsákat anélkül, hogy a víz több száz holdat elöntött volna miattuk. Batthyány Lajos gróf sellyei jószágigazgatója viszont tudhatta mindezeket, mert „Zsenyei dűlő" körüli csíkgátakat nem engedte széthányatni annak a bizottságnak, amelyik a malom ügyében új vizsgálatot folytatott. A bizottság ugyanis a Királyi Tanácshoz küldött jelentés és az onnan jött határozat szellemében megállapította, hogy az említett dűlőre (amely a mocsár egyik szigete volt; I.: 2. sz. tkp.: „Zsenyi Puszta") nem a malom miatt torlódott vissza a víz, hanem azért, mert a szigetet körülvevő mindkét ágba „a kiscsányiak csíkfogás céljából fatőkéket hordtak össze, amelyek felfogják a kavicsot". A mocsaras labirintusban csak egy szigetre kiterjedő árvíz nem lebetett, a jószágigazgató azért nem engedte, bár azt is jegyzőkönyvezte a bizottság, még azoknak a rekesztékeknek a szétrombolását sem, amelyekben a kiscsányi asszonyok kendert áztattak. Amit a bizottság a „Kukuricza Szigeth" körüli sáros, pangó vízben talált: „a halak fogására szolgáló sok labirintust, amelyeket közönségesen veisznek neveznek", szintén érintetlenül hagyatta/ 1 '' A következő évben (1787) a sellyei uradalom vezetői ismeretlen céllal összeírták a besencei malom ügyével kapcsolatos észrevételeiket. Az akkor hivatalos német nyelven elég nehezen tudták megfogalmazni, hogy a parasztok a vejszéket és a csíkfogókat („Vejsz-Csik-Fang"), valamint a kenderáztatókat („Hanf-Nezung") bejelentik az uradalomnak. Ezek, mint írják, csak a mocsaras oldalon találhatók; az Okur, Gyöngyös és a Körcsönye folyók főáramába nem rakták őket, így áradást sem okozhattak. 40 1786- ban újra összeírták azokat a kiscsányi és oszrói dűlőket, melyeket évente elárasztott a víz. Kiscsányban: „Peszina", „Szörnyő Láz" és „Dios Ree". Ezek 82 holdnyi területét évente érte kisebb áradás. A kiscsányiak és az oszróiak „Szilas" erdőben levő 42 holdnyi legelője csaknem egész éven át víz alatt állt, ezért már terméketlenné is vált. A kiscsányiak „Nyaszinya" nevű legelőjéből és szántójából 51 ezer négyszögölet árasztott el rendszeresen a víz/ 1 '' 1787- ben megállapították azt is, hogy a sellyei Batthyány uradalom területén a besencei malomnál torlódó víz 800 holdat árasztott el rendszeresen. A terület részben terméketlenné vált. Az elöntött terület hossza mintegy 5000 ölnyi (kb. 10 km) volt/' 7 A sellyei uradalom tisztjei leírták a malom körüli töltéseket a rajtuk vágott nyílásokkal együtt. A szemle idején a nyílásokat betömve találták. Egy részüket a besenceiek tömték el fákkal és sövénnyel, hogy halászhassanak, más helyeken valószínűleg a molnár tömedékelt, vagy tartotta leeresztve a zsilipet. Természetesen a kárnak, mint általában, itt sem volt gazdája. Azt egyértelműen megállapították, hogy a torlódó víz csak a malom kerekeinél folyhat le. 48 Ezután Eeisenhut mérnök is szemlét tartott, de o torlaszok jó részét ő már nem találta. Néhány helyen elrendelte a meder kitisztítását; javasolta a gát áttörését az Okor és a „Gyöngyös Mellék"-i víz összefolyásánál. Az áttörés fölé hidat tervezett/' 8 A főszolgabíró el is rendelte a munkálatok elvégzését. Maradt azonban minden úgy, ahogy volt, mert a vajszlói tiszttartó a hídhoz fát igénylő parasztoktól azt üzente a főszolgabírónak, hogy a töltés átvágásánál ott ne legyen, mert — mint mondta — „ha én oda megyek Ö nem megy Siklósra többé". Az utóbbi incidenst Vajszló, Hidvég és Sámod bírái és esküdtjei nevében írta rr.oj a főbírónak Naszvady Sámuel jegyző.
