Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)
nyári legeltetést a községek bérlik ki. Bármelyik megoldást vizsgáljuk is, a tanulság mindig ugyanaz: a legfontosabb foglalkozási ág, az állattartás területe a századfordulótól fokozatosan összeszorul és az állattartás költségessé válik. Ez az oka annak, hogy ,,. . . szívszakadva sóhajtozik a magyair parasztgazda, az elmúlt idő korlátlan szabadsága után". A megoldást azonban — mint egy kiváló megfigyelő leszögezi — nem a múlt adja, hanem a végrehajtandó tagosítás és a rendszeres takarmánytermesztés, mert különben ,,. . .igen-igen- meg fog fogyni a' marha száma a' legelő elkülönözése miatt". 203 Az állattartáson belül külön kell foglalkoznunk a sertéstartással, mert ennek jövedelme a legnehezebb árvizes években is biztos volt. ,,A sertéstartás a' Dráva melléki népnek fő jövedelmét teszi és a cseres, tölgyes bükkös erdők, a' sok kukorica és posványság nagyon előmozdítja azt." Hölbling Miksa, az orvos, a jövedelmezőség mellett rámutat a sertéstartásnak a nép táplálkozásában játszott szerepére is. 204 Uradalmunk népeinek sertéstartására szükséges és hasznos lehetne az uradalmi és az állami összeírásokból kiindulni, de ezeket nem tarthatjuk megbízhatónak. A sertéstartás kezdeteit kutatva 1724—1752 között 9 Conscriptio Domestica-ban kerestünk Vajszlóra vonatkozó adatokat és azt találtuk, hogy a különböző korú sertések összlétszáma, a sertésvásárairól híres Vajszílóban 9 eset közül 100 alatt, három esetben 100 körül volt és csak 1728-ban érte el a 229 darabot. Még nehezebb hitelt adni az 1828. évi Regnicolaris Conscriptio vonatkozó adatainak. Ez az összeírás az uradalom öt községében mindössze 427 sertést tüntet fel. Ezzel szemben van olyan adatunk, hogy Vajszlón 1825-ben a hivatalos községi számadás adatai szerint 657 öreg sertés, 312 süldő és 955 malac után fizettek a gazdák árendát. Besence község 1812-ben 811, Páprád pedig 1827-ben 594 forint bért szedett a községbeliek által legeltetett sertések után. Ugyancsak megszívlelendő, hogy 1844-ben Hídvégen azért írnak kérvényt az uradalomnak, hogy ,,. . . a közlegelőn fertályonként csak 10—12 sertést lehessen tartani", . . . „Nehogy a szegénység jobban nyomattasson". Elég annyi, hogy 1844-ben Hídvégen 90 (!) fertály sessiot tartottak nyilván. 20 ' A pontos szám megállapításáról sajnos nekünk is le kell mondanunk. Annyit tudunk a régi idők sertéstartó sóról Is, hogy szemben az uradalom 70 fős állományával a nyulak-szigeti apácák birtokainak leírója virágzónak mondja közvetlenül az úrbérrendezés előtt a parasztok sertéstartását. Hinnünk kell neki, mert 1794-ből pontos adatunk is van arról, hogy az öt község jobbágyai évi 1000 forintért bérelték a makkoltatást az uradalomban. Feltétel csak annyi volt, hogy október 15-ig az összeget be kell fizetni, veréssel a fákat rongálni nem szabad és a tűzre vigyázni kell. 200 Makkoltatni általában egy-másfél éves herélt sertéseket hajtottak, de néha került közéjük hasas göbe is, amely azután ott fialt a téli, gyakran havas erdőn. Disznóik : a mangalica, a siska és a kettő keveredéséből származó likes disznó, kitűnően állták a rideg tartás nehézségeit. A siska és a rikés különben is vaddisznóhoz hasonló, igen szívós jószág volt. 207 A makkoltatás, ha nem egyén, hanem a község volt a vállalkozó, mindig azzal kezdődött, hogy mikor megérett a makk, a község vezetői elmentek az erdőre megbecsülni a termést. A rendes gyakorlat az volt, hogy „Makkot kiárndálni nem tsak Bíró két Esküttel volt, hanem voltak heten, mert egy-két ember, senki sem akarja ollyan dolgot magára vállalni . . .' ,208 Ha a termés jónak látszott, megkötötték a szerződést, amely tartalmazta a fizetés időpontját (december vége a végső terminus), ha más bérlője is volt az erdőnek, akkor kikötötték azt is, hogy azt a makkoltatásból kizárni nem szabad. Azután rögzítették, hogy aklok számára az erdőkerülő biztosít helyet. Kikötötték azt is, hogy aklot csak száraz és dűlt fából vagy tuskóból •
