Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)
az ,,. . . egy télen nyukakba ne szakadna szegényeknek". Páprád pedig azért javítaná a magáét, mert ,,. . . ha sok hó találna lenni, mint néha-néha, bizonyosan öszve esik". 190 Azután elkészül 1808-ban tégla alapon, vályogból, 3 ajtóval 2 kályhakemencével a páprádi csordaház. 1810-ben új kályhát, 1818-ban ajtót, ablakot kap a hídvégi, 1816-1818 között megtörténik a vajszlói csordaház külső „kisikálása", vakolása; ajtót, ablakot, új kéményeket is kap az öreg épület. 1830-ban a „Talpak allyának megrakására" Besence vesz Kővágószöllősön követ, és az uradalomtól „Falának rekesztésére" veszszőt, a Páli révben „Tischler deszkát". 1835-ben Sámod szerez telket új csordásházának a Legelő földön . . , 191 Uradalomnak és jobbágynak egyaránt érdeke lett a megbízható, közös pásztorok fogadása, hiszen mióta tilos lett az erdők egy része, tilos a jószágot külön legeltetni, tilos az éjszakai legeltetés is! Ez kezdettől az uradalom szándéka, de míg nem lesz végleges az elkülönülés, nem lesz a parasztnak nyári takarmánya, addig nem lehet maradéktalanul végrehajtani. A pásztorok beállítása kétségtelenül javított a legeltetés rendjén, de még a közös apaállattartás ősi rendjén sem tudott változtatni. Besencén ki-ki birtoka arányában vesz részt a bika vásárlásában, fenntartásában. Vajszlón a csordásháznál tartják ugyan a bikát, de az árendált Epres-kertben kaszált szénával tartják! Hídvégen az a gyakorlat, hogy 18 váltó forintért kiadják télre a bikát és ilyenkor az illető gazda a maga szénájával eteti. 192 A jobbágyok lépésről lépésre igyekeznek alkalmazkodni a regulációk nyomán kialakuló új helyzethez. A per elveszett, más utat kell keresni a legelők tágítására. A páprádiak még kísérleteznek a tilos erdő felszabadításával. 1816-ban a praefectushoz írott kérvényben kérik a Bikhát és a Kígyós nevű Tilos erdő felszabadítását, hogy barmaik „élhessenek és el ne hulljanak". 193 Az indok egyértelmű: ,,A' Közönséges Marha legelő szoros törvény szerint ki szabatott . . ." Vajszló a per végét sem várva 1809—1813 között a nagytótfalusi Páli pusztán bérelt legelőt a „vonyó ökrök" számára jószágonként 2 forintért. 194 Egyik adatunk arról árulkodik, hogy korábban a „Derék utak" és a helységből kivezető utak mellett lévő kaszálókat és veteményeket olyan „galagonya tüsökből font" kerítéssel szokták védeni, amit ingyen vághattak. Most ismételten kérik, hogy ingyen vághassanak „tüsökfát". 195 1818-ban azután azzal is megpróbálkoznak, hogy a tilalom ellenére 286 darab marhát legeltetnek a tilosban. 190 (1826-ban fizetnek majd utíánuk 18 krajcárjával 85 forintot.) Úgy látszik ez a megoldás sem ment, mert 1819-ben már fogcsikorgatva fizetnek a Pécsi Káptalannak 130 ökörre való „Legeitetőért" 350 forintot. 19 ' Ekkor tűnik fel nekik az is, hogy cselédek, arendatorok, a kocsmáros és a kisházas zsellérek „szarvas és sertvés marháikat" tartanak a község legelőjén. 198 Eddig is így volt ugyan, de ki törődött azzal a néhány jószággal, míg övék volt az egész határ használata! A járható, bár igen költséges megoldással 1820-ban találkozunk. Ebben az évben engedik meg először a községenként más-más nevet viselő tilos erdőben a „füvelőzést" június 1. és augusztus 31. között. Fizetendő előre és egy összegben marhánként 30 krajcár és az esetleges károk megtérítéséért a községek felelősséget vállalnak. Poprádról tudjuk, hogy ilyen feltételek mellett legeltetett ezen a nyáron 161 darab jószágot, köztük 44 lovat, 4 csikót, 42 ökröt, 24 tinót, 39 tehenet és 8 üszőt. 199 Később rendszeres havi jelentések alapján havonként és darabonként 10 krajcárjával legelhet a községek jószága a tilos erdőkben. Ilyen alapon Besence 230, Páprád 155, Vajszló 201 darab marbát legeltet az 1821/1822. gazdasági évben. 200 A továbbiakban találkozunk olyan „legelőtágító" kísérlettel, hogy majorsági rétet bérelnek kaszálás utáni legeltetésre, 201 vagy egy-egy Tilos erdőt bérelnek ki. 202 Végül kialakul az a gyakorlat, hogy az április 15-től augusztus 15-ig tartó 15 B. Helytörténetírás 1980 225
