Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)
ra, eggyel az udvarra, -s konyhából állanak. Ezzel egyenes vonalban van egy kamra, magtár, és a háznál az ifjabb házasok háló helye, hol ezek a felmelegítést a szerelemre bízva, télen úgy, mint nyáron lepedővel takaróznak." 1 '' 8 E fából épített házak nagyrésze még 1842-ben is, amikor a Böközről készült leírás megjelent, talpakra épült, ún. talpasház. A házak a mi községeinkben is talpakra (hörgőfákra) épültek, hogy bármikor tovább lehessen őket vinni, sőt a talpfák alá is hatalmas rönköket ástak le a sarkokon, a pitart is számítva, összesen hatot. A szoba-konyhás ház sarkain emelték a szöglábakat és azok közé helyeztek vesszőből fonott sövényt s erre jött azután a I avail tapostatott, polyvás agyagtapasztás. A falakat fehérre meszelték, a szoba padlója döngölt sár volt. A tetőszerkezet fél méterre elállt az alaptól, hogy ne a talpakra csurogjon a hólé, meg az eső. Az égerfa lécekre a módosabbaknál zsup került, a szegényeknek csak villával felrakott szalmára tellett. A szalmatetőt könnyen elsodorta a vihar, de a jó zsupfedél 30 éviig is eltartott. A jobbágyház melléképületeit egy 1811-ből való forrásunk így sorolja fel: ,,Rénesház, Pajta, Kaliczka, egy derék Istálló, faragó szín és egy kamra". Azután hozzá teszi még, hogy ,,. . . ezen föllyül sok szép gyümölcsfa". 149 A fenti elodáisi leltárát töltik meg az alábbi sorok élettel: Az udvaron állt a pajtával összekötött istálló, amit eredetileg ólnak hívtak. A pajta oldalát azonban nem sövénnyel rakták be, hanem két sor tölgydeszkával, hogy a takarmány szellőzzék. Az istálló mögött állt a féltetős félszer, benne faragószék, talicska, lim-lom. Külön épületben a kamra. Benne búzás hombár, nagy sajtár, lószerszám, szökröny és más eszközök. Volt disznóól, de az öreg eperfa ágain tanyáztak a tyúkok. Az udvart a lui-föl ül kapu zárta. Az udvaron túl kezdődött a gyümölcsös . . . Ul Forrásaiink lehetővé teszik, hogy bepillantsunk egy másfélszáz évvel ezelőtt élt 3 4 telkes besencei jobbágy lakásába is. Először a konyhába vezet utunk. Itt az asztalon és a mellette lévő padon kívül van a „konyhai Armáriom és Tálos". Ezekben van 8 fehér tányér, 2 fehér és 2 zöld-fekete málos tál, 1 nagyobb és 2 kisebb fazék. Ezenkívül a sarokban húzódik meg 1 darab, 1 akós ecetes hordó, 1 csávás vödör, odább pedig 1 veder két vas abrinccsal, 1 nagyobb és 2 kisebb bogrács, tovább 2 serpenyő. A szobjába lépve az utcára néző ablak alatt áll az 1 fiókos, masszív diófa asztal, körülötte két, kőrisfából való pad, négy karos szék, két fogas, 1 festett fenyő „nyoszola" és az elmaradhatatlan szövőszék. 151 Azt is tudjuk, hogy egy — a fentihez hasonló — jobb telek ára Vajszlón a rajta lévő lakóházzal, melléképületekkel, veteményes kerttel, gyümölcsfákkal 200 forintba került 1805-ben. Midvégen pedig a bíró igazolása szerint 1821-ben 160 forintért adtak el egy jobb házat kamrával, istállóval és egyéb melléképületekkel. A parasztházak történetéhez már csak annyit, hogy építésük módja a 19. századba n lassan átalakul. Amilyen mértékben drágul a fa, úgy változnak az építőanyagok. A pusztuló talpak helyére téglából, kőből rakott alap kerül, a fonott-tapasztott falak helyét pedig fokozatosan vertfal vagy vályog foglalja el. A helyiségek beosztása a régi marad, csak a faoszlopokon nyugvó tornác helyére kerül mellvédes, íves tornác s mire korszakunk elvégződik, megjelennek majd az első cserepes házak is. 102 Adott esetekben azonban épülnek talpasházak még a 19. században is. Vajszlón pl. 1803-ban a Derék utcában, a rétek mellett, mélyfekvésű, vizenyős helyen elégett egy ház. Újjáépítője az alábbi kérvényt írta az uradalomnak: „Házamat élőbben! mód szerént Fa talpakra építteni és az ahhoz szükséges Talpnak való fákat adni . . . kegyessen méltóztassék".'" Tehát csak a vizes hely miatt ragaszkodik a régi módhoz. Forrásaink arról beszélnek, hogy a parasztházak állaga egyre rosszabb. Hiába volt nagyszerű konstrukció a talpasház, ha egyszer a kiváló minőségű és nagyméretű tölgygerendák voltak szükségesek az építéséhez és ezek beszerzése a faizás
