Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)

azután kiderül, hogy a búza után tizediket, a rozs után kilencediket kérnek, hogy „Ne maradjon a Nyomtatjás őszi vagy talán a jövő tavaszi időre, mint a múlt esztendőben".

89 Mindig megpróbálták, de ritkán tudták elérni, hogy (a tavaszi n kívül) 10 százaléknál többet kapjanak a kemény munkáért és ezen felül még kenyérre a szokásos harmincadik, húsra a századik mérőt. Ki hinné, hogy a nyomtatóknak ünnepélyes esküt kellett tenni? Ennek szövege a következő volt: „Én Nn esküszöm az élő Istenre, telles Szent Háromságra, ki Atya, Fiú és Szent Lélek, hogy én a Mgos Vaiszlói Uradalomnak vaiszlói szürüs Kertyében, a dézsma Gabonának ki nyomatását és tsépelését magamra feli vállalom, áztat igazán, jól, a'mint illik és szükséges a Vármegye által elrendelt részért ki nyomatom és ki verem, abbul semmit el nem veszek . . ."

90 Az eskü ünnepélyes elhangzása után azok a jobbágyok, akik nyomtatással, csépléssel kívánták kiegészíteni jövedelmüket, szembe találták magukat a kötelességek kemény valóságával. Ezeknek hosszabb-rövidebb fogalmazásaival sűrűn találkozhat a kutató. Lássunk egy ilyen prózai összegzést 1840-ből: „Kötelesek a vállalkozók mind a nyomtatást, mind a cséplést jól és tisztán végezni, a zsup és őszi szalmát a kiadandó mérték szerint összve rakni, az uradalomnak járó szemet a vajszlói magtárba ingyen behordani." Ha valaki „...ezen kötéseknek eleget nem tenne, vagy rösten dolgozna és e miatt meg intettvén, még gorombáskodna, az azonnal a Szérüs Kertből és a Nyomtatásból kizárattatik". Van 1845-ből egy balladai rövidségű szövegünk is a kötelességek summiázására : „Kinyomtattni, csépölni, meg szórni, fel mérni, a vaiszlói magtárba hordani, a szalmát kazalba, a rozs szalmát zsúpba kötözvén összve rakni."

91 Visszatekintve az uradalmi munkákra elmondhatjuk, hogy akár rossz, akár kedvező körülmények között végezték a munkát, mindig az uradalmat szolgálták és gazdagították. 4. Állami közmunkák Közvetlenül nem szolgálta sem az uradalom, sem a parasztgazdaságok érdekeit az állami közmunka, mert mindkettőtől jelentős munkaerőt vont el: de közvetve mégis mindkettő számára nélkülözhetetlen volt, mint az árutermelés, piaci értékesítés egyik igen fontos feltétele. Ez még akkor is így van, ha ez a közmunka napokon, heteken át távoltartja a jobbágyot csaladjától, s az „úrdolgánál" is hatékonyabban akadályozza földje művelésében. Az állami közmunka mennyiségét a megye állapította meg, majd különböző „Repartitio"-k, „Feli osztás"-ok formájában a járás osztotta szét községekre. A felosztások egyik csoportja megtervezte az évi közmunka mennyiségét, és azt a legtöbb esetben 25 napban rögzítette. A másik csoport a dunai vagy a drávai földmunkát határozta meg, pontosan megadva, hogy egy-egy járás falvainak (sessionként 3—3,5 köbölet számolva) mennyi a kötelezettsége.

92 A közmunkák megállapítása tárgyában csak az 1843/44. évi országgyűlés hoz változást. A közmunkák összeírását ettől kezdve járásonként szervezett bizottság végzi és képviseltetik magukat a falvak is. A siklósi járásban pl. az első összeírást Nunkovits Ignácz megyei táblabíró elnöklete alatt végezték. A községek ekkor már körjegyzőségenként (notaria) vettek részt a munkában és a szétosztáson a jegyző és a bírák mellett megjelent községenként 2—2 közember is.'

13 A megye területén kívüli közmunka korszakunkban csak egy