Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)

fordul elő. A napóleoni Háborúk idején sor került a komáromi vár megerősítésére, hatalmas mennyiségű földmunka elvégzésére. Hogy mennyi ember vett részt községeinkből ezen a munkán, nem tudjuk (a részvétel is csak valószínű), de azt tudjuk, hogy az erősségen dolgozó emberek részére összeszedtek 207 Ft 48 krajcárt és a kenyeret vivő kocsisok költségére 3 ízben, összesen 4 Ft 87 kr-t adtak.

94 A megye területén végzett legtöbb állami közmunka útépítés, útjavítás volt. A munka azonban nem az úton, vagy a gáton kezdődik. Az uradalmi erdész útmutatása, a hajdúk felügyelete mellett fagyos időben hatalmas szálfák dőlnek a jobbágy fejszéje alatt, ebből lesz a hidak cölöpje, tartógerendája. Ekkor készül a megszámlálhatatlan mennyiségű hegyezett karó és a méretre vágott vessző is az árkok, omlások, vízmosások béleléséhez, rögzítéséhez. A hegyes vidékek jobbágyai pedig ugyanekkor termelik uradalmi bányákban a rengeteg kövét kavicsot. Az uradalmi számadjások sokat foglalkoznak 1817-ben és 1818-ban a közmunkákkal. Ezekből tudjuk, hogy az uradalom jobbágyai részt vettek a nádasdi, a turonyi és a várkonyi út csinál ásónál. Innen tudjuk, hogy az útépítések alkalmával a községek nemcsak a munkaerőt adták, de fizették a szakmunkást, a pallért, a munkát ellenőrző esküdteket, bírót, jegyzőt, sőt estenként a község számlájára készítették el a szükséges szerszámokat is. A sámodiak pl. „Kümüveseket fogadván és kalapátsokat tsinyáltatvpn" 14 forint 30 krajcárt költöttek.'

1

' Emlékezetes marad a járás területén a Nagy Berkeken át vezető „Derék út" készítése és ellátása négy híddal. Ebben a munkában 33 ormánysági község jobbágyai vettek részt. - Vajszló 1828. évi számadása elárulja, hogy nemcsak a munka terhelte a községeket. Ebből tudjuk, hogy az ellenőrzést végző 3 jegyző, 1-2 hajdú részére 12 napra étel-italbéli tartás adatott, akik elfogyasztottak 96 font húst, 137 icce fehér, 4 icce Vörös bort és 0,5 icce vajat. „Minden sajnálat nélkül — jegyzi meg Naszvadi Sámuel nótárius —, mivel határunkban Utak-Hidak illy derekassan elkészíttettek."

96 A továbbiakban a teljesség igénye nélkül közlünk még néhány adatot az uradalom népeinek közmunkájáról. 1828-ban pl. résztvettek a szalántai, vajszlói, vejti út csinállásában, 1832-ben dolgoztak a h i ries i töltésen, az ipacsfai út csinálásán, a turonyi javításán. 1837-ben pedig dolgoztak a „Nádasdi derék tsinyálásán", az egerszegi gáton, a „szalántai Derékon követsezvén"; továbbá hídfát faragtak az aderjási, deszkát fűrészeltek a bogdásai erdőn a megye részére . . . Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a munka mellett a községi és igen gyakran a megyei vezetők rendszeres eszem-iiszomja mekkora terhet rótt az adózók vállára. 1814-ben például a besencei hídépítés alkalmával a vajszlói főbíró, a vicebíró, 1 esküdt és 4-5 hajdú elfogyasztott: 172 font 8 krajcáros marhahúst 22 Ft 56 kr értékben, 2 hízott ludat 2 Ft, valamint szalonnát és disznóhúst 1 forint 32 krajcár értékben.

97 5. Termény- és pénzjáradék az uradalomban A saját falai között földesurat soha nem ismerő, majorsági földeken nem robotoló jobbágyságnak ebben az uradalomban mindig a termény- és pénzjáradék előteremtése okozta a legtöbb gondot. A 18. században ebben a vonatkozásban is sokáig patriarchális viszonyok uralkodtak. A század első felére mindenekelőtt az jellemző, hogy az adóalapot nem sikerült pontosan meghatározni. Ezért írhatják még a hatvanas évek derekán is, hogy az árvizek miatt a pénzbeli és természetbeni jövedelmeket pontosan meghatározni nem lehet. A telkeket a jobb/ágy teherbíró-képességének megfelelően ki-