Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)

bágyai is elfogadják. Ez bizony kemény válasz volt a május 7-i főtiszti utasításra. Azután arról is tudomást kellett szerezni a praefectusnak, hogy a lakosok (ez is új kifejezés) nem hajlandók a felesleg földek után napszámbért fizetni, sőt azt mondják: a' Robotnak szolgiálati ideje már lejárt, ők bizon a tartozásokat le nem szolgálják".

82 Forrásaink megmutatják azt a folyamatot is, ahogy 1848-ban a robotot fokozatosan felváltóíra a napszámbár. 1848. május 15-én pl. Pribék Bódog főtiszt utasította a tiszttartót, hogy „A végzendő Úri munkákra felfogadott napszámosok és fuvarosoknak 7 szekeres és 37 gyalog napszám bérben 19 pengő forint 32 krajcárt fizessen ki". Az emberek az uradalomban nyárra már sehogy sem hajlandók vállalni a robotot, sőt a robot pótlására javasolt különböző részes megoldásokat sem. A tiszttartó pl. június 10-én 1117. sz. alatt utasítást kap, hogy robot helyett harmadosban kaszáitasson. Senki sem vállalkozott, mert megtudták, hogy a szomszéd uradalmak ekkor már vagy feliben adják ki a kaszálást, vagy napszámot fizetnek. Ez a forrás elárulja azt is, hogy vidékünkön a kaszásnak 1848 nyarán 1 forint 15 krajcár járt ezüstben és egy icce bor. A gyűjtőnek 50 krajcárt adtak, a kazalrakónak 1 forintot és 1 icce bort.

8;! Mekkora öröm volt, amikor a tiszttartó a rétek egy részét (Nagy Lázt, Toplakot, Nyesést, Szalontát) ki tudta adni kaszálásra, sőt azt is elvállalták a kaszások, hogy a szénát az uradalmi szérűskertbe hordj/ák és kazalba rakják.

8

'

1 Bizony visszavonhatatlanul elmúlt az az idő, amikor munkára hajthatták az uradalom népeit s munka végeztével a hajdú bicskával véste rá a robotos pálcájára, hogy hány napot teljesített/

0 Annak ellenére, hogy az uradalom alig tudott mit kezdeni a jobbágyaitól törvény szerint

1 járó robottal, a jelentős jövedelmet hozó erdei munkáknál viszonylag karán megkezdték a napszámosok alkalmazását. Adataink vannak pl. arra, hogy az uradalom 1837-ben csókái és más németek mellett 37 fajszi magyar munkással vágatta a T?á

t. A szerződés szerint 1 öl hasábfáért 1 forint 30 krajcárt, 1 öl ágfáért 1 forint 15 krajcárt fizettek. A munkások húsvétre és pünkösdre hazamehettek. Pécsváradig és vissza robotos kocsik vitték őket.

Bíi Az uradalom 1838-ban is pénzes munkásokkal kívánt fát vágatni. 1 öl fűrészelt fáért 1 forint 30 krajcárt ígért. 20 baranyai községben publikálták, de végül csak németek és horvátok jöttek. Az igazság az, hogy a magyar jobbágyok erdőirtásra nem szívesen vállalkoztak. Csak a szegénye „...akiknek 18 napos helik van". Az idegenek mellett ezek döntik a fát a kijelölt erdőkben. Vékony ágaiból sütőfa (tüzelő) lesz, vastagabbját hasogatás nélkül fűrészelik. „Derekából hasábfa lesz, ölbe rakva vagy éppen épületfa."'

v

' Az esetek túlnyomó többségében sem nem robotos, sem nem napszámos, hanem részesmunka volt a nyomtatás. Szinte szabályt erősítő kivételként találtunk a vajszlói bíró 1817. évi számadásában egy adatot, ahol a munka jellege bizonytalan. A rövid feljegyzés így hangzik: „Nyomtatás végeztével tartott áldomáson a bíró és az esküdtek megettek 6 font húst, (2 forint értékben) és megittak 15,5 icce 24 krajcáros bort.

88 Más forrás árulja el, hogy a nyomtató részt közös célokra fordították. Az öszszes többi esetben azonban arról értesültünk, hogy a dézsma gabonát önként vállalkozók nyomtatták, a megye által limitált részért. A limitáció természetesen az uradalmak érdekeit szolgálta, és a feltételek közlése mindig elégedetlenséget váltott ki. 1819-ben pl. a megye a tiszta búza nyomtatását 12., a rozs és a kétszeres nyomtatását 11. részben limitálta. Az uradalom népei nem akarták a nyomtatást vállalni, mert ,,. . . egész napi terhes munkájával semmit sem nyér a szegény ember". Még fenyegetőznek is, hogy „...az Uraságnak a gabonáját senki ki nem nyomtatja, ha csak valamely különös kötéssel a község hozzá kötve nincsen". A kérvény végén