Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)

amikor a jobbágyok bemehettek az erdőbe tűzrevaló száraz fáért.

1

'

1 A faizási jognak a tűzifára való korlátozása már önmagában elég volt szenvedélyes panaszok megfogalmazásához: E panaszok egyik korai példánya az a közös kérvény 1798-ból, amelyben az uradalom jobbiágyai panaszolják, hogy ,,Sokan a jobbágyok közül Bognározó Szerszámokkal, paraszti munkához való Szekér és Kocsi tsinyálással szokták adójukat s holmi házi szükségleteiket pótolgatni, de egynéhány esztendő ulta az e végre való fa vágásiul eltiltattak". Ennek következménye, hogy ,,. . . mind a magok munkájának folytatására, mind az . . . Uraság és a Vármegye dolgainak végbe vitelére teljességgel alkalmatlanok lennének".

02 A faizási jog fokozatos megszigorításának útján alapvető fordulatot hozott az 1799-ben végrehajtott erdőreguláció. Ekkor állítatlak fel a ,,Tilos" erdőket, ahova a jobbágynak engedély nélkül belépni nem voit többé szabad, és amelynek minden haszonvételéért fizetni kellett ezután, ekkor vezették be a vágási rendet a faizásban és csak tüzelőhöz meg a legszükségesebb építőanyaghoz juthatott hozzá a jobbágy. Ugyanakkor a Tilosban elzárt legelők pótlására egy-egy sessióhoz Besencében 41, Páprádon, Hídvégen és Sámodon 28 hold legelőt adtak. — Nem nehéz ebben az intézkedésben felfedezni a pécsváradi uradalom által 1798-ban, helytartótanácsi utasításra bevezetett Erdőrendtartás közvetlen hatását.

,,:i Az 1799. évi regulációt megelőző időket idézgették a kákicsi Kiss Géza öregjei, mondván: ,,Akkor is volt az erdőnek erdőse, de nem volt kujcsa." Minden héten kétszer wolt faizó nap, mikor mindenki hordhatta a fát. Onnan került ki kocsioldal, lapátnyél, nyomórúd. Ellenszolgáltatás fertályonként 1/4 öl favágás robotban. 1 Az erdőreguláció végül is nem azért vált katasztrofálissá, mert elsorvasztotta a paraszti faipart, hanem azért, mert ennek az állattartó népnek a jószágai előtt elzárta a legbiztosabb legelőket. Legelőterület ugyan lett voina elegendő, de ahogy egy 1804. október 13-i meg/ei jelentésben olvashatjuk „Legelőjüket többnyire vizek bírják", ,,. . . minőségükre a rosszabbak közé tartoznak", ,,. . . mennyiségükre a gyakori vízjárás miatt nem elegendők". Az uradalom ,,Pástjait" végigjárt bizottság jelentése végén félreérthetetlenül leszögezte: „Ezen a tájékon a szegény adózó nép csupán és egyedül a Marha nevelésbül szerezheti meg adóit..." Azután megjövendöli a bekövetkező katasztrófát is: ,,. . . a Legellőnek akar miként történhető kissebbíttetése a Népnek elkerülhetetlen romlásával egy nyomban jár".'" Az uradalom ekkor hosszúra nyúló pert indít a regul/áció törvényesítésére. Ennek során a Megyei Törvényszék 1808. január 22-i döntése nyomán száll ki az uradalomba az a bizottság, amely minden eddiginél részletesebb leírást ad az uradalom legelőiről.

66 Valószínűleg ennek a több ponton is részrehajlónak tűnő határjárásnak a következménye, hogy az uradalom, mint felperes az öt helységhez tartozó erdők regulációja érdekében indított pert a Megyei Törvényszéken megnyerte. A per anyagát a megyei döntéssel 1812. március 12-én terjesztették fel a helytartótanácshoz és az 9627. szám alatt kelt levelében jóváhagyta a Megyei Bíróság döntését. Az úriszék 1814. július 18-án tartott ülésén pedig már be is jelentették a reguláció végrehajtását, vagyis megyei hatóság jelenlétében kijelölték ,,. . . azon erdők Léniüit, mellyek az Uradalom réservait Erdeit a legelő Erdőklüi elválasztják".'" A következmények már egy év múlva drámai erővel jelentkeztek. 1815 csapadékos év volt. Nyár derekáig vízben álltak a berkek. Dögvész tizedelte a marhaállományt. Módosítást sürgető kérvényben így jajdul fel Besence: „Ha a Tilos így marad, mint ki jegyeztetett, sokak közülünk valósággal kipusztulnak." A következő évben a vajszlóiak már egyenesen a helytartótanácshoz folyamodva klasszikus tömörséggel rajzolják a változást. ,,Az új Lénia szerint a Tilos, mint egy ék módra vág be a mi Szabad Legelőnkbe."

08