Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Sándor László-Timár György: Pécs város 1780. évi szabad királyi oklevele

és a bécsi udvar közötti feszültség, a jezsuitarend vagyonának okkupálása húzódott meg. Klimó rákényszerült, hogy a feltételesen adott beleegyezését visszavonja, A betegeskedő püspök hátralevő élete most már a pápai utasítások szigorú tiszteletben tartása mellett telt el. 1776. október 27-én Eszterházy kancellárhoz írt levelében fejtette ki, hogy lelkiismerete nyugodt, . . . bár ,,. . . nehéz dolog az, ha az ember Istennek adott esküje miatt, királyának, kinek szintén esküt tett, akaratát nem teljesítheti."

20 Helytelenül értelmezett egyházjogra hivatkozva tiltakozott a királyi biztosok Pécs felszabadulását szolgáló felmérése ellen és visszautasította a jóváhagyott megváltási összeg elfogadását, majd a később felajánlott kamarai birtokcsere lehetőségét is. Halála után ,,az udvari kamara Pécs földesúri jövedelmei fejében a torontálmegyei Biliét, kamarális fekvőbirtokot engedte át örök tulajdonul a pécsi püspökségnek. A fekvőbirtok elfogadására tett ajánlatot a pécsi clerus a pápai határozatra támaszkodva visszautasította."

31 Ezt követően a helytartótanács 1778. november 1-én mégegyszer felajánlotta a királyi bizottság által meghatározott 62 888 Ft 88 kilencedes dénáros váltságdíjat, amit a pécsi katolikus papság (püspöki széküresedés volt) kényszerre hivatkozva és nehogy önmagát megkárosítsa, elfogadott. Pécs város szabad királyi rangra emelése lerendezett ügy lett, melynek kihirdetése a hivatali bürokrácia útvesztői miatt húzódott el 1780-ig. Mária Terézia utasítására Sauska Antal helytartótanácsi és Wlasits András kamarai tanácsosok delegáltattak az oklevél beiktatására. A Pozsonyban tartózkodó királyi megbízottak 1780. március 30-án értesítették a város magisztrátusát, hogy április 18-án érkeznek meg Pécsre és az ünnepélyes kihirdetést április 19-re tervezik.

22 Amint ez a város tudomására jutott, azonnal intézkedtek a vendégek fogadásáról és az események rendezésének méltó szervezéséről. Polgárokból két rendet alakítottak, kik tisztjeik vezetésével fegyvergyakorlatot tanultak. A korabeli események leírását egy német nyelvű oklevélfordítás bevezető feljegyzése 1834-ben így adta elő: ,,Ezek után a zászlókat, melyeket őnagyméltósága Klimó György úr, egykori pécsi püspök néhány éve rezidenciájában elzárt, a város mint sajátját visszakérte, megkapta és kihozatta; április 18-án az összegyülekezett seregek a város határáig mentek és ott várták a királyi biztosokat. Amikor pedig a királyi küldöttség a városhatárt elérte, a Havihegyen a kisebb ágyúk és a tűzmozsarak folyamatos tüzelésbe kezdtek és majdnem addig hallatták hangjukat, míg a küldöttség el nem érte a városházát. Ennek történtekor a város csaknem minden népe örömmel telten kiment a budai külvárosba, hogy ezt az ünnepséget saját szemével jól lássa. Végre délután 6 óra körül egy kocsiban utazva jöttek a küldöttek, közülük egy elől nyargalt lovon, - 6 órakor pedig maga a bizottság belépett a városba. Ez a következő módon történt: legelői a magyar lovasság volt, valamennyien kékbe öltözve, vezetőjük Banits Mátyás kapitány. Másodikként követték őket az illyr gyalogosok, mind piros szalagokkal és művirágokkal díszített hosszú kerek fehér sapkát viseltek, felső ruhájuk fekete bő ujjú útiköpeny, mell-lapjuk piros, a nadrágjuk sötétkék, a harisnyájuk sárga bőr, a cipőjük filtz, valamennyien így egyformán voltak öltözve és pisztollyal fölfegyverezve, Ranits András kapitány vezetésével. Utánuk jöttek a német gyalogos hadak Tronner Kristóf kapitányukkal, ezek valamennyien német kék ruhában vonultak föl. Negyedikként következett a magyar gyalogság, mindannyian kék ruhát viseltek, vezetőjüket Turkovits József kapitánynak hívták. ötödikként díszelgett a német lovasság, fővezérük Melczer Antal serfőző, alvezé-