Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)
TANULMÁNYOK A PÉCSI IRODALMI ÉLETRŐL - Huber Kálmánné: A Pannónia folyóirat története
kellett a városi vezetőkkel a támogatásért. Minden adományt számos levélváltás előzött meg/ 1 ' 1936. novemberében levelet írt a polgármesternek a folyóirat ügyeiről. A levél utolsó mondata: „Egyben ismételten tisztelettel kérem, hogy a f. iratunk támogatására engedélyezett 1500 P-t az 1936. évre szólólag kiutalni szíveskedjék". A polgármester még 1937. májusában sem utalta ki a támogatást, meri a Pannoniának évenként nem 10 száma jelent meg, ahogyan megállapod'a.<. Állítása szerint a támogatás fejében ígért 25 tiszteletpéldányt sem kapta meg a hivatal.'' 1 ' Bebizonyosodott, hogy a tiszteié-példányokat megküldték, a támogatást 1937-ben sem kapta meg a szerkesztő." 1937. június 1-én újabb levelet írt az egyetem a polgármesternek: ,,A Pannónia valóban évente 10 füzetben megjelenő folyóiratnak terveztetett, azonban minden magyar 10 számban megjelenő folyóirat a mai körülmények között összevontan 2—4. számban szokta a folyóiratokat publikálni. A jövőben azonban — tekintettel átiratában foglaltakra — súlyt fog helyezni a folyóirat szerkesztősége arra is, hogy ez a 10 szám legalább 4—5 részben megjelenhessen. Terjedelemben igyekezni fog az előző évfolyamokat tetemesen túlszárnyalni, ennek azonban természetszerűleg csak akkor tehet eleget, ha Méltóságos Polgármester úr a város által megígért segélyt nem fogja megvonni. A folyóirat ívenkint átlag 100 P nyomdai kiadást jelent, úgyhogy a bevételek a mai körülmények között még a nyomdai számla, sem fedezik teljesen, nemhogy a folyóirat a szerkesztő és a szerzők honorálására gondolhatna. Ha tehát Méltóságod a városi segély öszszegét megvonja, vagy leszállítja, ez a szép erkölcsi sikerrel indult folyóirat halálát jelentené. Dambrovszky Imre rector."' líJ A városi támogatás megtagadásának igazi oka nem a ritkább megjelenés, hanem a már korábban ismertetett ellentmondás lehetett. 1939-ben a szerkesztőségtől elszámolást kért az egyetem, — pontosabban Birkás Géza rektor —, amelyből kitűnt, hogy az évenként 25 íven megjelenő folyóirat előállítására a felajánlott, s a'kadozva érkező támogatás nem elegendő, s az egyetemnek is áldozatot kell vállalnia. Sikerült 600 pengőt biztosítani a lap számára.'" Ebben az évben rendezték a honoráriumokat is. Kezdetben a szerkesztők honorárium nélkül végezték munkájukat, ezután ívenként 25 pengőt szavaztak meg részükre. Egységesítették a szerzői díjakat is. Korábban a nyilvános rendes tanárok 80, rendkívüli tanárok 60, magántanárok 40 pengőt kaptak ívenként, ezután egységesen 80-at, a könyvismertetésekért pedig oldalanként 3-at.'" Valójában tehát fizetek eddig is a szerzőket, csak a nyomdaköltségekkel voltak hátralékban. Birkás Géza operatív beavatkozása viszonylag rendezett anyagi helyzetet teremtett a lap számára 1939—40-ben. Az 1938-ból származó nyomda-adósság egy ,észét úgy rendezte, hogy az Erzsébet Egyetem Barátainak Egyesületével szerződést kötött. 0 ' A szerződés értelmében 1000 P egyszeri támogatásban részesült a lap, s az Egyesületnek joga volt a folyóiratból saját költségén többlet példányokat nyomtatni, hogy tagdíj-illetményként szétküldje. A Pannónia hányatott sorsához tartozik, hogy a legjobb szándék is balul ütött ki. A megállapodásnak utóbbi pontja úgy valósult meg, hogy Birkás Géza 600 példányt nyomtatott az 1939. évi 3. és 4. füzetből az egyesület megkérdezése nélkül. Ez nem hatott kedvezően a frissen alakult kapcsolatra. Nem lehetett kinyomozni, hogy később valóban nyomtattak-e tagjaik részére példányokat, de 1939-től a borítólap belső oldalán feltüntették: „Az Erzsébet Egyetem Barátainak Egyesülete tagjai a tagdíj fejében kapják", 1941 után a Questura anyagában mindössze három utalást találtam a folyóirat anyagi ügyeiről. Az 1941-42. évi iktatókönyv 292. tétele 1500 P-t, a betegellátási alapból, 1942-43-ban a 270. tétel 1500 P-t a tartalék alapból és a 271. tétel 500 P-t a rendelkezési alapból biztosított a folyóirat számára. Tehát az 1941-43 között
